Amikor éjszaka kimegyek...?

Az éjszakai csillagnézés pedig nagyon jó dolog, csak nekem meg az a problémám van, hogy fordított tériszonyos vagyok. Felfelé nézéstől vagyok rosszul.

Sokszor mikor felnézek akaratlanul elképzelem, ahogy hirtelen valami kötél belém akad aminek a végét fent a magasban egy repülőgép húz és magával ránt. Rettegek attól, hogy felfelé repülök.

"A józan ész hiányától: azért durván téveszmésnek kell lenned hogy azt hidd "kizuhanhatsz" az űrbe. Gravitáció megvan?"

Szerinted a kérdező nem ismeri a gravitációt? Én kényszerbeteg vagyok és ennél meredekebb dolgoktól is félek, sajnos a magadfajta szerint akinek ilyesmi félelmeik vannak, azok tudatlanok, hülyék.

8, az ilyeneken én még mindig meglepődök, érdekes lenne tudni, az ilyen ideböfögésekkel vajon mit kompenzálnak nagytudású kommentelőtársaink. Arra szoktam gondolni, biztos segíteni akart, csak nem sikerült. :)

Nekem középiskolában volt egy imádnivaló töritanárom, nála értelmesebb, tájékozottabb és mindemellett jószándékúbb, segítőkészebb embert nehezen találni. És neki is valami kényszerbetegsége lehetett, mindennek csak a sarkát fogta meg két ujjal. A kilincset, a napló lapjait, bármit amihez hozzáért, és utána rögtön megtörölte a kezét. Sajnos már ott a gyerekek között is látszott, ki van emberből. Tényleg szép lenne, ha a racionális végiggondolás meg tudná oldani ezeket az életeket megbéklyózó gondokat, mégis azt remélem, hogy tud segíteni valamennyit, ha folyamatosan próbáljátok kicserélni a félelmeket keltő gondolatokat. Hogy ne a régi, rossz beidegződések uraljanak benneteket, vagy ha jön a rossz gondolat, le tudjátok állítani. Drukkolok nektek, és kívánom, minél kevesebb okoska akarjon még inkább egyet gáncsolni rajtatok, miközben csak a tudatlanságukat reklámozzák. De hát ugye, kell a figyelem, mindegy milyen módon.