Ezek lehetnek valamilyen ismert betegség tünetei?

Szóval röviden: mostanság észlelve kábítószer használatának köszönhetően elő jött pár kérdés amit találtam.

Gyerekkoromban is volt egy olyan deviancviám hogy teljesen abszurd dolgokat műveltem ami nem illett bele egy szociális helyzetbe pl óvodában Ballagás közben levetettem magam a földre szülők elött és remegtem a földön mintha csak rohamom lenne azonban kutya bajom volt. Egyrészt vissza nézve ezt pont hogy azért csináltam mert úgy gondoltam kontroll gyakorlatot akarnak nekünk betanítani aminek nem a báj és a kedvesség a célja a szülő felé hanem a lényem szabadságának még fiatalkorban lévő megtörése, egy selyem bilincs a lelkemen. Azonban az is lehet hogy csak figyelem hiányban szenvedtem.

Rengeteg esetben elő fordult hogy gyerekként komplex gondolati dolgokat megérteni éreztem, az igazságát láttam, azonban a viselkedésemben soha nem tudtam a leszűrt tanulságot a valóságba át helyezni. A viselkedésem abszolút nem tükrözte(/i) azt az igazságot amit a legbelső isten/mély én/tudattalanom üzent.

Éppen az ellenkezője: hülyeségeket beszéltem össze vissza, azonnal minden impulzusra reagáltam, megjegyeztem ( ha valaki mond valamit ami rossz, vagy jô megsértett vagy magasztalt azt évek után is a fejemben van és meg ismétlődik nem tudom kiverni a fejemből, olyan mintha a szemem kamera lett volna és most ujra játszaná vizuálisan az élményt, ilyenkor sokszor az érzés maga alágyűri a tudatomat és van hogy magamban beszélek/motyogok egy keveset amíg észrenem veszem magam. De van hogy ilyenkor egy lendületes fizikai cselekvést teszek pl: felállok ha ültem vagy elindulok valamerre. Ebben a szituációban nem én irányítom a testemet és szellememet hanem automatikusan az érzés által keltett parancsoknak engedelmeskedve mozog.) Ez miatt nem is tudtam kapcsolódni más emberekkel vagy csak felszinesen.

Sosincsen egy állandó elmélyült önképem folyamatosan változik felületesen.

Régebben 18-22éves koromban rengetegszer figyeltem meg szinte külső szemlélőként hogy kaméleonként leutánoztam más emberek külső viselkedés jegyeit. Ezt általában azért tettem hogy könnyebben megszerettesem magam velük vagy azért hogy azt lássák és később vissza igazolásként mondjál hogy velem jól ellehetett beszélgetni és hogy széles a látó köröm (manipuláció) lehet hogy azért tettem mert ezeknek a személyeknek akkor a személyiségüket nàllam erősebbnek éreztem és egy taktika volt arra hogy kivívjam a szimpátiájukat.

Sokszor vannak gondolataim amit Jung után árnyékomnak a gondolatainak hívok amik negatívak: pl: bűnözés amit nem a haszonért hanem a bűnelkövetés érzéséért ,a törvény/szabály emberi normák átlépése és utánna a cselekmény megúszasa dicsőítő érzése miatt tennék. Ezeket nem tartom erkölcstelennek amennyiben nem konkrét személynek árt illetve annak a vagyon tárgyának hanem egy nagy kollektívának mint egy vállalat stb.

Előfordulnak élet ellenes gondoltaim is, ezek lehetnek a egy egy alkalmi sérelem utáni bosszúvágy gondoltainak kielégülései is.

Vannak azonban olyanok is amik egy horror film után ( ez csak általam butának bélyegzett slasher horror lehet különben az erkölcsöm mindig vissza fegyelmez egy empatikus emlékképpel, gondolattal)rendesen rám tör és muszály foglalkoznom velük mert ott vannak és mert szórakoztatóak van hogy egy adott szerszámmal, fegyverrel kell kreatív "műveleteket" végre hajtanom néha csak azért hogy az adott târgy: macheta, kalapács "bejàratódjon"

Valójában lehet hogy itt csak a tudattalanom mások fölötti hatalomra vágyik.

Sokszor gondolkodom hogy miért szereltem fel a hadseregbe. Egyrészt azért mert azt hittem hogy megváltoztat és még hogyha szégyenletes is bevallani a bennem lévő külső személyek által teremtett erkölcs miatt azért, hogy megtanítsanak a fegyverek használatára, hogy meg tanítsanak ölni. Évek után azért hagytam ott mert rosszul hittem hazudtak nem colt semmilyen komolyabb kiképzés, komolyabb missziós lehetősség csak kfor azt pedig ha egyszer láttad akkor láttad az összeset.

Úgy gondolom azért áltam katonának hogy az árnyék küldetését teljesítsem azonban rá kellett jönnöm hogy ez idő alatt erősödött az erkölcsi érzékem.

Sokszor belevágok mindenbe és össze vissza beszélek, vagy akár írok (sorry)ilyenkor én magam is érzem hogy kicsúszik a kezemből a sajât irányításom de néha úgy vagyok vele hogy inkább observer.módban csak figyelem az automatikus működésemet.

Néha azonban van hogy a belső neurotipikus hang mintha enyhén sugallna valamit( manipulálni próbálna de olykor én magam sem veszem komolyan hiszen tudom hogy azért csinálom hogy manipulálva érezhessem magam )dolgokat cselekedtet velem amik általában antiszociális nem feltétlen jogi szabályt áthágó cselekmények pl a zsebemben szorongatott kivont pengéjű késsel kezdeményezzek small talkot az eladó lánnyal, vagy provokatívan áljak bele valaki aurájába annélkül hogy ő szándékosságot feltételezhetne. Ezek ritkák és amikor elő jönnek nem botránkozok meg rajtuk(nem ritka hogy ilyenkor enyhén azt képzelem hogy élő adásban közvetítik a mutatványomat és ti mind engen néztek) sőt bizonyos cselekményeket élvezek is, bizonyosokat viszont abszolút nem és ez a cselekmény közben vagy elötte tudatosul.

Ráébredtem arra hogy ami ilyenkor a fejemben játszódik az súlyos következményekkel járó lelki bűn.

Valójában nem bántanék senkit cezt inkäbb csak egy önvédő mehanizmusnak tekintem az abuzív gyerekkorom miatt. Sokszor szoktam külső szemléletből gyáván is viselkedni amit én általában a helyzet azonnali átlátása miatt olyannak itélek amit egy filmből látott artikulációval és gesztikulációval összekötött verbális dologgal reagálok le. Nagyon sokszor azt érzem hogy a viselkedésem nagyrészét filmekből tanultam mert a valóságban értelmezhetetlen volt számomra.

Az utóbbi időben elkezdtem odafigyelni az öltözködésemre és megjelenésemre mert észre vettem hogy az igényes megjelenés előnyös ugyan is magadat és a környezetemet is manipulálom a szó jó értelmében.

Mindezektől függetlenül nem bántanék senkit a valóságban katonaként a határon sokszor vissza élhettem volna a "hatalmammal" még sem tettem mert nem találtam szórakoztatónak sem helyesnek mint ahogy az árnyék sugallta.

Az egész életemet egy furcsa kettősség uralja általában nagyon jószivűenbánok a legtöbb emberrel aki segítséget kér tőllem és ezeket nem manipuláció miatt hanem a tettért magáért teszem.

Nem vagyok kifejezetten inteligens de bizonyos lelki és pszichológiai dolgokat azonnal át látok. Nincs érettségim de beszélek 2 másik nyelvet. A csajokkal olykor nagyon bénán olykor magamnak sem híve nagyon rámenősen nyomom a dumát amiből a flört is elő fordul ami után megszakad az összes tudásom és egy kisgyerek szintjén érzem magam beszéd szinten elfogy a mondandóm és a kreativitásom a duma folytatására, a szexuàlis aktust és az azt megelőző utalásokat, előjátékot nagyon rutinosan,felszabadultan tudom végezni. Itt egy érdekes fejlődési rendellenességet tapasztalok.

Szeretem a rendet de nehezemre esik rendet tartani.

Végszónak csak annyit hogy ha bevondódok egy szociális társasághoz, rendszeresen edzek (kifizetem az egómat) akkor ezek a tünetek /(az árnyék) enyhülnek.

Nincsen semmilyen hallucinációs tünetem. A kérdésem inkàbb a belső lelki több arcúságomra, skizofréniámra utal. Nektek mi a véleményetek ? Ui bocsánat a fogalmazási, helyes írási hibák miatt sosem volt az erősségem.