Mit tegyek, ha 5 hónap terápia után végre fejlődött annyit az önismeretem, hogy felismerem, mik a komoly problémáim, de nem merem őket felfedni a terapeutám előtt?
Mert nehéz beleállni ebbe a változásba, és felvállalni, hogy mostantól másképp állok a terápiához. Konkrétan azt érzem, hogy nem akarok menni többet. Nem akarok nyitni az újdonság felé, a régi képet viszont nem tudnám fenntartani előtte.
Azon gondolkozom, az jó megoldás lenne-e, ha felkeresnék egy új terapeutát, de most már kifejezetten a problémáimmal?
Hát, ez szerintem nagy előrelépés, ami azt jelzi, hogy az illetővel működik a terápia. Ilyen szakembert találni nagy munka, de nem azért, mert rosszak lennének a terapeuták, hanem azért, mert mindenkinek más jön be. Kicsit balgaságnak hangzik így, hogy otthagysz egy működő terápiát, hogy nekivágj egy esetleg hosszúra nyúló keresésbe. Túl azon, hogy valószínűleg pont amiatt tudtad felismerni a blokkjaidat, gondjaidat, mert a terap már az elején felmérte őket és tudott téged úgy kalauzolni, hogy te is ráláss.
A másik, hogy sokan még rengeteg önelemzés, gondolkodás, terápia után sem tudják pontosan felmérni a problémáikat, túl azon, hogy a terápia általi személyiségfejlődéssel a problémáink is változnak, régiek eltűnnek, újak feltűnnek. Szóval ezügyben óvatosságra intelek, mert ha valaki túlságosan meg van győződve arról, miben áll a problémája, rosszabb esetben (…) arról is, hogy az honnan ered és hogyan kéne megoldani, ez jelentősen tudja hátráltatni a terápiát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!