Valahogy tudok-e magamon segíteni ebben az esetben ?

A helyzet az ,hogy augusztus óta szörnyű magányosnak érzem magam , rájöttem hogy nincs egyetlen egy haverom sem akivel tudnék lenni,mármint fizikai társaságra gondolok. Vannak online barátaim ,de ez más . S már akkor nagyon igyekeztem legelabb egy havert összeszedni . Úgy nézett ki , sikerült is ,megismertem egy srácot,jó fej s minden . Egészen november végéig ugy éreztem ,hogy tényleg jóba vagyunk,ki is mentünk többször . S utóbbi időben elkezdett ignorálni,tegnap pedig felvett egy "mindent leszarok" stílust velem szemben és úgy néz ki voltaképpen vége a barátságunknak.

Alapjáraton nagyon letargikus vagyok augusztus óta de most így érzem nincs reményem ,csak a magány, depresszió legmélyebb fokozata. Nem érzek immár bizalmat senki iránt mert csak kihasználnának ,hitegetnének .

Vallásos is vagyok s azon a téren is ezek után nagyon gyengült az Istennel való kapcsolatom is :/

Kérdem én hogy tudnék erőre kapni valahogy ?

Volt már valakinek tapasztalata ilyen téren?

Pszichológus iránt nem érzek olyan nagy bizalmat hogy elmondjam neki pontosabban az egészet s mindent ...