Én miért vagyok olyan elb@szott?

Régebben nagyon félénk voltam, és introvertált, bekerültem egy társaságba és nem tudtam "normálisan" viselkedni. Ott volt egy "alter" vagy "emo" fiú aki bejött de soha nem mutatott érdeklődést felém. Viszont a legjobb barátnőm ami csomó pasit felszed vagy smárol vele erre is lecsapott és összejött neki. Azt játssza hogy ő mennyire megváltozott mert hogy milyen rendes és érzelmes, komoly lett, közben meg belül ugyanolyan, ugyanúgy minden jött mentel összesmárol és mégis ő kell ennek a srácnak is. Én sosem voltam ilyen, nem vesznek észre pedig nem vagyok csúnya. Elhiszik neki hogy megváltozott de csak én ismerem igazán és egyszerrre 2 "kapcsolatban" van s ez a srác is kell neki, de egyet sem gondol komolyan. Nekem bejön tényleg a srác amiért fura de nem sürgetem a kapcsolatban a dolgokat, nekem fontos az hogy tényleg megismerjek valakit mielőtt kapcsolatot alakítok ki vele. De hiába, nekem sosem lesz senkim. S emiatt próbáltam megváltozni, tényleg, és ezt is problémásnak érzem, mert az akit most játszok az nem én vagyok, színjáték az egész hogy beilleszkedjek. Mindegy, egyedül érzem a legjobban magam, nem való nekem társaság mert az ilyen dolgok csak fájdalommal töltenek el.