Pszichológusra lenne szükségem. De online ha személyesen megyek akkor tuti elmegyógyintézetbe kerülök . Valaki tud adni esetleg linket vagy e-mailt?

A pszichológiai és a laikus tanácsadás teljesen különböző dolog. Nem szabad a kettőt összekeverni!

Nem tudom, mi történhetett, kedves kérdező, de pszichológusként bizony eléggé edzett az ember, nem fog sikítva elrohanni és az elmegyógyintézetbe szállítani. (ez csak akkor lehetséges, ha ön és közveszélyes vagy, illetve nem vagy beszámítható)

Én viszont lebeszélnélek az online tanácsadási formáról, mert az nem pszichológiai munka igazándiból, teljesen személytelen, kapcsolatmentes, a problémád megoldására nagyon kevés lesz. Az kompromisszum, ha megírod a problémádat (ha nincs bizalmad, nem muszáj ide), és utána a pszichológus meg tudja mondani, hogy kell-e személyes konzultáció, vagy sem.

A pszichiátriától pedig nem kell félni, nagyon sok az idejétmúlt rossz berögződés vele kapcsolatban.

Na először is: a pszichológus nnem zárat be és gyógyszert sem írhat fel, csak beszélgethet veled kb (nem degradálni akarom, csak, h világos legyen). Aki ilyet tehet, az a pszichiáter. De hacsak nem vagy tényleg veszélyes (ami már kiderült volna, mert nem itt írogatnál), akkor nem zárhatnak be, kényszerintézkedés csak úgy nincs, maximum büntetőjogi eljárás keretében.

A legsúlyosabb, ami lehet (szerintem legalábbis) a skizofrénia, amivel el tudnám képzelni, h bezárjanak valakit, de annak is csak a súlyosabb eseteiben... a legtöbben köztünk élik mindennapjaikat. :D

Online ugyanúgy nem fogják tuni megoldani a gondjaidat, mint ahogy itt se... Bemész a pszichiátriára az sztk-ban, konzultáción veszel részt és utána eldöntik, szükséges-e bármiféle további lépés. Illetve ha van pénzed, kereshetsz egy pszichológust.

Ez előtt 40 éve édesapám halála, férjem félrelépése és egyéb hasonló ügyek miatt állandó kényszerképzeteim és öngyilkossági szándékaim voltak. Azt éreztem, hogy ez nem mehet így tovább. IDEGGYÓGYÁSZHOZ fordultam, akitől a nyugtató mellé még azt a tanácsot kaptam, hogy amikor jönnek a sötét gondolataim, akkor dudorásszam magamban a szép olasz dalt, a Szanta Lúcsiát. Azt gondoltam akkor, hogy az orvos nem normális. betegebb mint én és örültem, hogy kikerültem a rendelőjéből.

Ám amikor ismét,nagyon hamar jöttek a kényszerképzeteim, kipróbáltam tanácsát. Az eredmény az lett, hogy a napfényes olasz tengerpartra képzeltem magam, oda ahol pedig addig még soha sem jártam. Ezenkívül igyekeztem mindig emberek között lenni, ahol nem volt sok időm a lelki problémámra, és valamennyi gyógyszert is szedtem és a mai napig is szedek, mert rá kell egy kicsit még ezzel is segíteni, plusz még az akarat erőmet is összeszedtem Lassan, de elmúlt a problémám és boldog vagyok,hogy túléltem ezt a lelki krízist. Azóta sok boldog évet éltem át, magamat is időnként elemezve. Esetleg nem vagyok-e hibás bizonyos dolgokban? Szedd össze magad, menj el orvoshoz, és Te is próbálj magadon segíteni!Egyébként lehetnél nyitottabb is jelen esetben, mert így személytelen vagy és sok tisztességes ember ad tanácsot ahogy olvasgatom a leveleket. Bátorság! V...X.