Már csak az öngyilkosság segíthet rajtam?

Beiktathatnál 1-2 sportot az életedbe hobbinak mondjuk a focit (ha nézni amugyis szereted, nem biztos hogy a valóságban távol áll toled), vagy legalább csak próbáld ki. Én jelenleg csak a gyaloglast uzom mint sport, és van is egy minimum szint amit mindennap el is várok magamtól (10000 lépés), így addig sem a szobadban gubbasztasz, másodszor pedig, a sport, ahogy egyre jobban és jobban megy önbizalmat is ad, amire úgy tűnik nagyon nagy szükséged van jelenleg. Ráadásul ha nem "egyénileg " kezded el a focit hanem például egyesulethez csatlakozol, ott új embereket ismersz meg és barátokat is szerezhetsz, szóval több legyet üthetsz egy csapásra.

"Szerintem kicsit autista is vagyok."

Nem hiszem, hogy az lennél, Szerintem csak a túlzott önkritikád miatt (ahogy te is irtad) gondolod ezt.

Az öngyilkosság pedig semmilyen helyzetben sem nyújthat megoldást, ahogy itt sem, ez egy olyan időszak csak, amit nagyon sötéten és negatívan láthatsz, ám változtatható.

"Barátnőm már nincs és nem is hiszem, hogy lesz már."

Ezen jót röhögtem. 19 vagy, szabadidődben ülsz a 4 fal közt és picsogsz, hogy sose lesz már neked barátnőd.

Esetleg a picsogás helyett eredj edzeni egy konditerembe. Legyen egy célod, formáld a tested, ismerj meg új embereket.

Járj le szórakozni, a mecs helyett néha olvass egy két könyvet.

A barátnő meg majd jönni fog.

Nekem 25 évesen volt először barátnőm, és most is úgy érzem elkapkodtam.