Kihez forduljak segítségért?

Sziasztok! Még magamat sem nagyon tudom komolyan venni amiért itt kérdezek, de ebben a helyzetben már nem tudom mit tehetnék. Kb 4 éve nem vagyok jól. Van, hogy jobban vagyok, van hogy borzasztóan. Depresszióval küzdök.

Vérnyomás problémáim is vannak(magas volt) kaptam rá gyógyszert lassan 1 éve és szokásommá vált túl adagolni, ami annyit takar,hogy beceszem a napi adagom 10x-esét is csakhogy jobban érezzem magam és lelassuljak. Többször tettem magamban kárt, illetve az elmúlt 2 hónapban 6x majdnem öngyilkos lettem.

Rengeteg hobbim volt. Imádtam festeni, gitározni és olvasni is, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy legalább kicsit eltereljem a gobdolataimat. Bár itt nem a gondolataim a legnagyobb problémám, hanem a körülmények. Nem tudok kitől segítséget kérni. A szüleim nem úgy fognák fel ezt a helyzetet, hogy "rendben, itt vagyunk melletted és segítünk amiben tudunk!" Hanem inkább letámadnának és a kifogásokat keresnék és azt mondanák csak hiszti. Valójában sosem volt olyan a kapcsolatom a szüleimmel, hogy bármit elmondhattam nekik. Sosem volt meg köztünk az a bizonyos bizalom. Napi szinten a fejembez vágják, hogy semmire kellő vagyok és még a suliban se tudok helyt állni. Tény, hogy rengeteget rontottam, de ösztönzésre van szükségem, nem szidásra. Ha jól teljesítek mégtöbbet várnak el tőlem. Nem értik meg, hogy fáradt vagyok. Napi szinten 6kor érek haza suliból és utána nagyon nehéz rávenni magam a tanulásra. Nincs motivációm. Most kb 1 hónapja bekerültem egy jó baráti körbe akik itt vannak nekem és a párom is próbál segíteni, de mivel az ő mentális állapotuk sem túl stabil nem szeretném őket ezzel fárasztani. Ezen a baráti körön belül az egyik haverom beszélt le majdnem minden egyes próbálkozásomnál, hogy maradjak, vagy éppen addig hívott amig fel nem vettem, vagy éppen órákig beszélt velem, hogy biztosra menjen nem teszek semmit. Azt sem szeretném ha a kapcsolatom rámenne erre, mert most először igazán sikerült valakit megszeretnem és nem csak ragaszkodok ahhoz, hogy szeressenek.

Már elegem van a lelkis dolgokból. Állandóan azzal jönnek az emberek, hogy önfejűség lenne öngyilkosnak lenni, de az nem önfejűség, ha valakit itt tartanak miközben nem jó itt neki?

Mit tegyek?

Köszönöm, ha végig olvastad!