Súlyos depresszióban szenvedő embernek, hogy lehet segíteni?

Ki tud találni magának sok hasznos feladatot. Olyat is, ami jó állapotban örömöt okozott.

Azért nem teszi mert szenvedest okoz neki, ha dél kell kell kelni, csinálni valamit. Ágyban fekve is rossz, de sokkal rosszabb, csinál valamit. Örömöt nem tud érezni. Ami máskor örömöt okozott, az most terhelő aktivitás.

Ha nem így van, az nem súlyos depresszió.

A lakásban végezhető örömteli tevékenység jó lehet. Pl együtt filmezni, beszélgetni,

Nehézség miatt alakult ki vagy semmivel nem magyarázható.

A kulcsszavak közt írtad azt is, hogy bipoláris, a kérdésben viszont csak depressziót emlegetsz, pedig nagyon nem mindegy. Először is olvass utána, hogy milyenek is ezek a betegségek - leginkább, ami az érintettnek ténylegesen van a saját orvosa szerint. Aztán annak is olvass utána, hogy ezekkel mit és hogyan érdemes tenni, hogyan érdemes viszonyulni hozzá.

Az jó, ha barátként mindig ott vagy neki és számíthat rád, sőt még ösztönözni, motiválni is próbálod, hogy kimozduljon, jól érezze magát. De azt közösen kell kitapasztalnotok, hogy mi az, ami nála jobban, vagy kevésbé működik, mire fogadókész, mire kevésbé. Illetve a különféle hangulatait is fontos lehet kitapasztalni, mert akár csak depressziós, akár bipoláris, a pillanatnyi hangulati állapotok nagyon eltérhetnek és akár ugyanazokra az ingerekre is nagyon más módon reagálhat, más fajta kommunikáció működhet nála.

Általános életvezetési tanács, hogy az aktivitás, mozgás, séta, programok, sport, vagy bármi más, amit csinálhattok jó program lehet, javíthatja a kedvét, segíthet elterelni a figyelmét, stb.

Ugyanakkor a depresszióval súlyos motiválatlanság, kedvetlenség szokott járni. Emiatt akár még olyan programra egymás után 50x is nemet mondhat az ember, amit amúgy szeretne és akár nagyon tudna élvezni, ha rá tudná venni magát, hogy elinduljon és csinálja. De a depresszió miatt még az ágyból kikelni sincs kedve. A betegség súlyosságától függően akár szabályos fizikai fájdalmat is érezhet miatta, vagy csak a totális erőtlenséget.

Ilyenkor van, akinél pont, hogy segít egy kis noszogatás, ösztönzés, hogy jobban akarja. Pláne, ha sikerül érzelmeket felkelteni az adott dologgal kapcsolatban, hogy milyen jó volt legutóbb, stb. De itt is nagy kérdés, hogy vajon tényleg ösztönzés, motiváció az, amire vágyik, vagy csak be akar zárkózni - és hogy mi segít neki többet, ha akár akarata ellenére is kirángatod, vagy ha rá hagyod és elfogadod, hogy ő be akar gubózni. Ezt nektek kell egymással kibogoznotok.

Viszont, ha csak pszichiáterhez jár, pszichológushoz nem, akkor arra érdemes lenne rávenned, hogy járjon pszichológushoz is, mert önmagában a pszichiáter és a gyógyszerezés nem fogja megoldani az összes problémát, kell mellé a terápia is.

Fentit a saját tapasztalatomat egészíteni ki.

Középsúlyos depresszióra ezek szuper jó ötetek. A terhelhetősegere figyelni kell, ha dolgozik. Közepsúlyossal tudtam. Súlyossal is egy ideig, de az a pokol volt. Táppenzre mentem

Súlyossal nekem semmilyen prograbrm nem ad örömöt. Legkisebb kimozdulás, nem hosszú és nem kimerítő program is olyan, hogy sírni tudnék a szenvedestől,

Pl

Thalassa Házban rövid kerti munka volt. Szóltak, hogy be csib

Folyt

Szóltak, hogy üljek le, nem folgozzak tovább. A gyengesegtől remegett a láb