Ha valaki azt mondja hogy nyugodtan tegyem meg, akkor az nem szeret engem?

Kegyetlenül szar helyzetbe hoztad. Egyszerűen nem lehet mit lépni arra, hogy azt mondogatod, te öngyilkos leszel. Segített, elbeszélgetett veled, mást nem tud csinálni. Meg is mondod neki, hogy ő nem számít, nem ő tart vissza a dologtól. Viszont őt basztatod azzal, hogy mondogatod neki.

Te kihasználod ezt az embert, én már rég otthagytalak volna, hogy szórakozz mással. Ő nem hagyott ott, szerinted akkor szeret?

Kerdezo, hasonlo helyzetben vagyok, eddig komolyabb kiserletem 2 volt, az elsonel nem tudom mi tortent, szivgyogyszert szedtem be gram szamra, ami mar 200mg tol a legzest is lelassitja, plusz szedtem meg egy ket nyugtatot azt is magas dozisban egyszerre.

Mai napig fogalmam sincs, hogy hova tunt az a hatalmas mennyisegu gyogyszer. Olyan rohadt nehez volt mind lenyelni egyszerre. Ket tippem van, a ket gyogyszer valahogy nem szinergetikus hatassal rendelkezett, hanem semlegesitettek egymast a majban. A masik tippem mar hasonlo a kvantumfizikai ismeretlen teruleteire, mert ezt nem tudom megerteni.

A masodiknal mar viszont meghalhattam volna, de rosszul sikerult, ebren maradtam percekig, de a tervem nem ez volt. A tervem masodpercekrol szolt. Ezert megszakitottam, es kitalaltam egy uj tervet, ami mondhatni szerintem most mar sikerulni fog, "van tapasztalatom most mar".

A 3-ashoz hasonlo egyszeru embereknek valoban nem dolga a te problemaddal foglalkozni, mert valljuk be, nemhogy az egyszeru emberek, de sokszor az orvosok is sz*rnak a betegre. En mar voltam 3 pszichologusnal, mindegyik elkuldott mert tul nagy riziko voltam es azt nem akartak bevallalni, sajnos ez a helyzet. Voltam pszichiatereknel is 4-nel, a mostani eleg jo ugymond, de sajnos mar idos es latom rajta hogy fel a halaltol, mert vannak gyerekei meg unokai es bar jo szandekkal de szerintem rossz filozofiaval kezeli a betegeit. Pl engem mindig elkuld a p*csaba, ha azt kerdezi tolem hogy mondjam az igazat mi van velem, elmondom neki hogy meg fogom olni magam. O is tud rola, dokumentalva vannak a kiserleteim, tehat nem csak a szam jar. De ahogy mondtam sajnos ez neki egy erzekeny tema, pont az en ellentetem. En megakarok fiatalon halni, o meg be van sz*rva a halaltol mert mar idos es annyi mindent elert az eletben es erre elveszti oket barmelyik pillanatban. Talan lehet en vagyok a kettonk kozul a szerencsesebb?

Zarolag, kerdezo, ne varj sok segitseget masoktol. Gyogyszerekben bizz, sot, amikor a drogozashoz jutott a tema egyik pszichologusom mondta, hogy de hat inkabb legyek fuggo mint halott, hiszen legalabb elek. A hetkoznapi embereket meg felejtsd el. Nem kepesek ebbe bele gondolni, es nem is akarnak mert el vannak foglalva az elet oromeivel, nincs idejuk egy luzer szuicid emberrel foglalkozni sokat. Nem mondom hogy nincs kivetel, de az esely hogy valami ultra filantrop emberrel fogsz beszelni, hat ha 70 - 80 eves korodig elni fogsz talan 1 ilyen emberrel fogsz talalkozni.

A hetkoznapi ember csak azt hiszi poenkodik vagy sajnaltatja magat az illeto amikor azt mondja meg fogja olni magat, az elobbi nem igaz, de az utobbi mar lehet hogy igaz es akkor mi van? Ki a f*sz nem sajnaltatna magat, ha allandoan levert, szorong, eletkeptelen es az eletminosege csak romlik, emelett komolyan gondolkodik az ongyilkossagrol? Minden ember ezt csinalna egy ido utan. Es ha figyelemfelkeltes? Akkor is mi van? Nem erdemes komolyan venni az efajta figyelemfelkeltest hogy a sajat eletevel tesz valamit? Ez boven egy jo indok a figyelemfelkeltesre. Csak megint, a hetkoznapi ember lesz*rja a dolgok 90%-at. Csaladtag a kivetel szerintem, es ott is max szulokig/jo testveri kapcsolatig. A tobbi ugyanugy lesz*rna.

Csak a baj, hogy ok is mit tudnak tenni? Semmit. Sot talan nagyobb gaz lenne ha mindent bevallanal, mert ha jo szulok akkor a leheto legrosszabb helyzetbe kerulnek, mert nagyon torodnek veled es segiteni akarnak es nem adjak fel, de alig van kontrolljuk a dolog felett. En ezert nem mondtam el a csaladnak.

Egyebkent nekem is mondta, raadasul egy fel-csaladtag, hogy ha tenyleg meg akarom tenni, akkor tegyem, bar nem tudom mennyire szolt belole az irigyseg vagy gyulolet, mert volt a csaladban egy kis konfliktus.

Sok sikert kerdezo, es en szerintem egy embernek joga van a sajat elete felett rendelkezni. Barhogy dontesz, legyel hatarozott mert rosszabb is lehet, mindig.

Személy szerint úgy gondolom aki tényleg öngyilkos akar lenni, az megteszi és nem néz senki mást.

Aki folyamatosan ezzel "traktálja" a környezetét, a szeretteit, az csak figyelemfelhívás. Dehogy akar öngyilkos lenni.. Viszont nagyon önző, és azt akarja, hogy mindenki vele foglalkozzon.

Lehet most melletted van, de holnap azt mondja neki ebből elég, és jogosan.

Borzalmasan nagy önzés ekkora terhet tenni más emberre - a mentális problémáidat saját magadnak, saját magadban kell lemeccselni, ha kell szakemberrel, gyógyszerrel.

Számomra az írásod nagyon gyermeteg. Biztos vagyok benne, hogy az érzelmi intelligenciád nincs arányban a koroddal.

Kérj segítséget, és dolgozz önmagadon.

Mikor öngyilkossági gondolataim voltak, akkor az akkori pasim bíztatott, hogy tegyem meg, meg hogy hosszában vágjam az erem stb. Röhögött, élvezte. Na hát ő nem szeretett.

De szerintem a te pasid viszont szeret, csak már annyiszor elmondod neki, hogy az akarsz lenni, hogy már nagyon unja az egészet.

Pszichológusnak meg nem mondunk ilyet, mert zártra rak! Aztán meg pisloghatsz

Szeret. Csak nem tudja hogy mit tegyen. Nem látni a szülőkön de belül megijednek és el kezdik magukat marcangolni/ostorozni. Tudom mert én is úgyan ilyen helyzetben voltam. Csomó öngyilkossági kísérletem volt mire tényleg komolyan vettek. Pedig csak annyit kellett volna tennem hogy őszintén mindent elmondok és kérem a segítségét/üket.

Azt tudom tanácsolni,hogy MONDD EL annak a szülődnek vagy akinél laksz hogy mi baj hogy tudjanak segíteni a megoldásban. Kérlek NE legyél öngyilkos! Igaz egyáltalán nem ismerek, de egy nagyon értékes ember vagy.

Ha van kedved beszélgethetünk privátba. (Néha kicsit könnyebb ha kibeszéljük ami foglalkoztat minket vagy bánt minket.)