Kapuzárási pánik 19 évesen?

Neked inkább kapunyitási pánikod lehet, bár még az is korai

Nekem is pont ez volt ebben a korban. Tetézte a bajt, hogy ekkoriban éltem át első komoly szerelmi csalódásom. Szó szerint belebetegedtem, alig gyógyultam meg. Aztán pár nappal a nagy nap (20.életév betöltése) után közúti balesetben majdnem meghaltam. Csípőcsont törés, 9 nap a balesetin aztán mankó. Túléltem. Azóta túl vagyok 2-3 "életreszóló" nagy szerelmi csalódáson, túléltem a covidot, édesapám elvesztését, az egyik golyóm elvesztését és még csak 45 vagyok. Az utóbbi három az utóbbi 3 évben. Szerencsésnek érzem magam. Osztálytársaim közül már nem mindenki él! A tanácsom az hogy cseréld le a barátaid. Ha igaz barátaid lennének nem éreznéd magad ilyen nyonorultul. És tanuld meg értékelni az életet. Olvass el pár Swen Hassel regényt hogy lásd milyen a háború. Mi - egyelőre - szerencsések vagyunk mert itt béke van. Már ez is nagy szó. Sportolj, járj el társaságba, ismerkedj olyanokkal akik tapasztaltabbak nálad. Dolgozz és képezd magad. Tegyél félre, mikor jobban megy mert nem megy mindig jól. Legyen terved, hogy hol tartasz 25-30-35-40 évesen. És küzdj meg érte nap mint nap. Ha minden nap teszel valamit a célodért, nem lesz nehéz este elaludni. Menni kell előre - ez a lényeg.