Besokalltam, mivel vezethetem le a felgyülemlett frusztrációt?

Nem szar, ne értsetek félre. Van nagyon sok jó tulajdonsága. Csak már az is bosszant hogy megemlítettem neki hogy tudom miért hagyták el őt eddig (volt már házas). Ez benne maradt és másnap csak úgy a semmiből előhozza hogy mindig ő lépett ki a kapcsolatokból. :D Mikor tudom hogy 2x is elhagyták. De én nem akarom elhagyni, csak változtatni ezen a helyzeten. Nincs annyi energiám hogy takaros háziasszony legyek és még jól is teljesítsek a munkahelyen. Akkor tudnék csak a kedvében járni ha nem járnék dolgozni. Eddig azért jöttünk ki olyan jól, csak akkor meg az volt a baj hogy nem szállok be pénzzel semmibe. Most meg gyűjtögetnék, de mindig kitalál valamit amire szerinte költeni kell; erre mondtam hogy nem, azt én nem fogom megvenni csak azért mert ""megéri"". Szar, fos tragacsot. Minek? Van egy kocsim, azt is erőlteti hogy pofozzam ki, de nem érdekel hogy néz ki, nem is vezetem.

Na, most ezek a rossz dolgok, van ám jó is, szóval nem egy tróger köcsög. Ír szerelmes levelet, meg sírt mikor megbántott (ami mondjuk aranyos de nem férfias :'))

Jó lenne egy kis kaland, mert unalmasak a napjaim, mindig ugyanaz a mókuskerék és nem tudok kiszakadni.

Ez így nem jó. Még biztosan nem engedem el, szóval várom a segítő tanácsokat.

Jó tulajdonságai: önzetlen, féltő, ismer teljesen míg más nem, sokmindenben tud segíteni (az életben), néha előtör belőle a romantika. Az a helyzet hogy eléggé kettős személyiség, szóval voltak már hajmeresztő mutatványai ami izgalmas volt (autóversenyzés). Viszont olyan is van amikor leszidott, és az rosszul esett; a teraszon kiöntöttem az esővizet a hamutálból amiben nem volt cigi, se hamu az alattunk lakók kertjébe (hirtelen hova máshova, nem gondoltam hogy ezért be kellene menni...) És azt mondta tróger vagyok és nagyon igénytelen. Pedig tiszta esővíz volt. Nem akartam feleslegesen veszekedni, mert tartotta magát az igazához, nekem meg szokás szerint nem volt energiám hülyeségeken veszekedni. Tudtam hogy igazam van. És erre mondta hogy "neked mindig igazad van, tiéd az utolsó szó". Szóval marakodunk mostanság, 2 évig nem is vitatkoztunk semmin. Lehet megbántottam és azóta benne van a tüske és bosszút áll? Mert viccből előtört belőlem a domina és nagyon élveztem hogy úgy kezelem (kb 10-20 percig) mint egy csicskát. Amolyan játékból, szokta venni az adást, azelőtt is csináltunk ilyet. Lehet a lelkére vette? Pedig utána is megmagyaráztam hogy csak vicc volt és egyáltalán nem úgy gondolom. Csak akkor épp izgi volt kicsit szekálni de nem rossz szándékból. Ez tett be neki? Mit gondoltok?

Ezeket nem beszéltük meg, de az érdeklődési körünk is hasonló és megvan a kémia már az első pillanattól kezdve, jó teste van és jóképű, nincs sörhasa vagy hasonló - bár kicsit mintha el lenne telve magától (szoktak direkt csöcsös, nagy seggű nőket mutogatni a párjuknak az emberek? Vagy a yt csak ilyen pucsítós, jógázós, cicanacis csajokat dob fel neki, ASMR-ben nyalják a mikrofont és munkahelyen ezt hallgatja) Mikor teltebb voltam (20 kilóval több) napi 5x is szexeltünk és annak ellenére hogy nem volt jó alakom, sokat fogdosott és mindig állt neki a farka. Most hogy lefogytam és a hajam is hosszabb, szebben öltözködöm már csak szóban mondja hogy milyen gyönyörű vagyok, de nem izgul fel rám. Miért? Biztosan nem csal meg. És tudtommal nem szeret mást. Inkább azt találgatja hogy nekem tetszhet valaki vagy a munkatársaim nevét emlegeti hogy biztos ő, meg biztos nagy a farkuk stb. Kisebbségi komplexusa van páromnak??. Én erre tippelek így ahogy leírom a dolgokat.

Mostanában elhanyagolva érzem magam és mindenért én vagyok a hibás. Nem tudom mi változott. Pedig jó ember és szeretnivaló. Igaz, hogy gyerekes, de úgy érzem hogy ő az igazi, és nem vágyom másra.... Szóval inkább megoldani szeretném ezt a problémát minthogy egyszerűen elhagyjam mert abba mindketten belerokkannánk.