Aki öngyilkossági kísérletet követ el (de túléli) az feltétlen bekerül a pszichiátriára?

Akkor lehet, hogy elsonek probalkozni kellene mindenhogy.Meg a korod miatt mar nincs olyan sok lehetoseged stabilabb kapcsolatokat kialakitani. Ehhez nem kell autistanak lenni, ez mar kozepsuli utan termeszetes. Meg fogadd el onmagadat olyannak amilyen vagy. Nem tudom te hogy vagy, de ismertem egyszer egy aspergerest, de neki nem sok igenye volt kapcsolatokra, meg fent se tudta oket tartani, emelle elitelte az embereket.

Egyebkent milyen kapcsolatokra vagynal?

Én is valószínű az vagyok

26L

Probalj meg csatlakozni valami csoporthoz, ha van a kornyrkeden, ami hobbiddal kapcsolatos mondjuk. Mellette meg keress egy pszichologust, aki beszelget veled.

Elhiszem, hogy rettentoen nehez es felsz, szorongasz. Hiaba mondom ugyis, hogy ne felj nem fog senki lecseszni, ha elcseszel valamit, mert az agy nem igy mukodik, a szorongasnak undorito termeszete van. Jobb elso korben valami csoportos, ami nem baratkozasrol szol, hanem van valami kozos erdeklodesi kore az ottaniaknak vagy valami ami ad egy kis sorstarsiassagot. Ezzel ki is mozdulsz otthonrol, emberekkel ismerkedhetsz normalisan, beszelgethetsz emberekkel es nem is kell elkotelezodnod meg az elutasitasos dolog se jon fel.

Le kell gyoznod a felelmedet. Ez a harc neked jutott, egyedul kell megvivnod, asperger ide vagy oda. Magadat kellene elsonek elfogadnod. Az elmondasodbol enyhe lehet az aspergered, ha az olelest is birod, meg igenyed is van.

Aludj parat szerintem a mostani erzeseidre, el fog mulni az ongyilkossag koruli gondolatod.Csak kicsit jobb passzba kell jonnod. Figyelj van egy csomo ember, akinek nem aspergere van, hanem mas sulyos betegsege/elethelyzete, ami nem csak szocialisan, de munkaban es mindenben is diszfunkcionalja. Ezek az emberek is kuzdenek es tesznek magukert. Korhazban megfordulok csoportos pszichoterapias uleseken, ilyen kisebb csoportok is nagy pluszt tudnak egyebkent dobni az emberen, mikor sorstarsakkal talalkozik.

En ongyi elott adnek egy eselyt meg azoknak az alternativaknak, amit nem probaltam ki. pl az aspergeres csoportok. Na, mit gondolsz, kitartasz meg tovabb es belevagsz? 👧

Nekem szemelyisegzavarom van meg egy durva szorongasos zavarom, visszahuznak sokmindenben, vannak ongyilkos gondolataim, de meg meghalni nem akartam, nem mondok le magamrol, amiben meg diszfunkcional ez a sok szar az brkaphatja.

Mintha csak magamra ismertem volna, igazából nem sok dolgoban külömbözünk csak hogy én 9 évvel fiatalabb vgayok nálad és egyátalán nincsennek bármilyen emberi kapcsolataim és én is nagyon vágyom rájuk,

az lehetséges aspergeremhez társul egy halom trauma amit autistaként lehetetlenség megoldanom.

Én is járok pszichológushoz, de kicsit sem javultam ettől, emellé rengeteg pszichológiai anyagot bemagoltam, de mindezzel semmit sem érek mivel képtelen vagyok mindezt beletenni a gyakorlatba ezért úgy látom nincs kiút én nekem mindenképp az keserű élet az sorsom amin képtelen vagyok változtatni bármit is teszek, sokan kifogásnak vélik mindezt mivel ők nem érzik át azt amit mink még az lekgissebb konfliktushelyzetben is érzünk.

Az írásomról sokan mondják hogy nem lehet nekem semmiféle súlyosabb betegségem vagy fogyatékosságom nincs és hogy ez ez csak egy pár tünet lehet szociális fóbiára... élőben viszont egy értelmes mondatot alig birok kinyögini, ha sikerül is a másodikban elakadok, az szorongásom extrém gátlásokat ad ami hozzáteszi az teljes elbutulásom, például nem jutnak eszembe az szavak vagy gondolatok amik itthon még simán megvannak.Ami leginkább zavar hogy az szorongás keltette nyomásban sokszor nevető görcseim vannak amiket nem tudom viszatartani, ilyenkor elég annyiba is belegondolnom hogy úristen megkkora agyhalot lehetek hogy a fájdalmaimban nevetek, de ettől csak méginkább kitörök :D,

ezért kényszeresen fizikai mozdulatokat kell tennem hogy enyhitsem ezt a nyomást vagy bele kell gondolnom őszintén hogy lehetőleg az szomorúságom is kiválthatja ezt a jelenséget.