Miért vágyok arra, hogy ne éljek?

Kicsit depis vagy, kellene terápia.

Nekem pl. azt írta fel a doki, hogy hajszoljam, erőltessem a jó az új élményeket. Igyekszem előre leszervezni, hogy aznap már ne tudjam lemondani, és el kelljen menni a barátokhoz, a kiállításra, a társasjáték klubba. Mert aznap már nem lenne kedvem, de akkor muszáj. És ha ott vagyok, akkor már jó, és aztán ez ki is tart egy darabig.

Meg azt is mondta a doki, hogy a depisekre az jellemző, hogy kb. állandóan önmagukon gondolkodnak. Így, ha ezt észreveszem magamon, akkor igyekszem kifelé figyelni. Hogy kint mi történik.

Meg hát meg kellene tanulnom, nem menekülni a konfliktusok elől, felvállalni magamat, beleállni helyzetekbe. Ez még nem annyira megy. Mert ez okozna lényegi változást is. Hogy ne csak sodródjak az élettel, hanem én irányítsam.

Azt írják, hogy a boldogság egyik tartozéka, hogy legyenek nagy céljaink. Azok nekem vannak szerencsémre.

Neked is kéne találnod magadnak. De inkább egy terapeutát, akivel tudsz beszélni a bajaidról.