Covid óta nem találok vissza önmagamhoz, és egyre jobban összecsapnak felettem a hullámok. Kérhetnék segítséget? (hosszabb kifejtés)

A szorongás pici koromtól kezdve része az életemnek, azonban az utóbbi éveimnek hála, ez felerősödött, tavaly már pánikrohamok jöttek, illetve erősebb depresszió is. Pszichológus segítségével sikerült kijönnöm belőlük, viszont év végére újra előjöttek, miután a régi kiváltóokok újra felbukkantak. Akkor már egyedül sikerült kivakarnom magam belőle, olyan sikeresen, hogy életemben először szorongás nélkül éltem hónapokig, tartósan boldog voltam, és mintha az introvertáltságom is levetkőztem volna. Ezt az elkapott Covid zárta rövidre. Fél évvel ezelőtt.

"Csak" a megmaradt gondokat felsorakoztatva:

nagyon rossz hangulatban ébredek, sírás kerülget, nehezen kelek fel, és mégsem sikerül sírnom, ez utána egész hamar elmúlik. Ha nem ébreszt senki/semmi lazán tudok 10+ órát aludni, majd alvásmennyiségtől függetlenül, délután még ülve is simán elalszom. Tea, kávé, mozgás, vitaminok nem segítenek.

Nem vagyok produktív, szinte sportszerűen kezdtem halogatni, a következményekkel mit sem törődve, a dolgok súlyát nem érzékelve. Volt, hogy emiatt visszanyalt a fagyi, veszekedés formájában, mégis ijesztő mód nem rendített meg túlzottan. Ami rám sosem volt jellemző... Sokkal tompábban élem meg az érzelmeket, az alaphangulatom is vagy semmilyen, vagy kifejezetten pocsék. Emberek közt ezt mégsem mutatom, ott teljesen úgy beszélek, viselkedek, nevetek, mintha minden rendben lenne, maximum néha csendesebb vagyok. Csoport-, szaktársak társaságában, szüleimmel, pár baráttal eltöltött idő közben érzem magam a legközelebb a "jó" állapothoz, de önmagában ez sem garancia.

Egyre többször azon kapom magam, hogy az időt nem érzékelve, csak bámulok ki a fejemből, ahelyett, hogy bármelyik teendőmmel foglalkoznék.

Túlzás nélkül a szorgalmamról, precizitásomról, megbízhatóságomról voltam híres, egyetemen is hamar kiszúrták őket, most mégis mindegyik eltűnt belőlem. Próbálom magam emberelni, de valahogy mégsem elég. Nem motivál semmi, pedig most kaptam egy nagyon jó lehetőséget, amivel név szerint engem kerestek fel, de ezzel a hozzáállással csak bukni tudok, az engem ajánlókat magammal rántva. Lehet, hogy ezt az előbb el is intéztem...

A szimpla létezés mellett túlterheltnek érzem magam, egyszerűen megrekedtem és szégyellem magam, ezt az egészet. Én nem ilyen voltam...

Azt hittem, hogy az újabb egyetemi félév elkezdésével jobb lesz a helyzet, illetve akkor is, ha a tavaly használt praktikákat alkalmazom idén is (légzőgyakorlat, hangulat- és "sima" napló, rendszeres mozgás, énidő, meditáció, önreflexió, figyelek, hogy egymás után ne legyen 2-nél több nap, amikor itthon maradok, még többet járok emberek közé, feszegetem a komfortzónám), de sajnos nem jött be.

Újra pszichológushoz kezdtem járni, változást alig érzek, és már végképp el vagyok keseredve és nem tudom, mit csináljak... félek, hogy mindent tönkreteszek.

Tudnátok esetleg segíteni? Ki tudok ebből valaha jutni? Már nagyon kifogytam az ötletekből és teljesen tanácstalan vagyok. Nagyon szépen kérnék mindenkit, hogy ne a sértő kommentek legyenek most az elsők..

Tényleg köszönöm.