Ha úgy érzem, hogy soha nem leszek túl egy szakításon, mit tegyek?

Nem tudom feldolgozni, hogy ennyire fèlreismertem egy embert, mert ha az lett volna, akinek hittem, ennek nem így kellett volna történnie.

Mindent megpróbàltam màr, kibeszèlni, kisírni magamból, humorizàlni rajta, más valakivel felejteni, (alkohollal is)tènyleg, mindent. De mèg mindig iszonyatosan fàj, hogy nem kellettem neki. Sokan mondták a környezetemben, hogy jobbat èrdemlek, ès az eszemmel ezt tudom is, de mègis...Teljesen összetörte a maradék önbecsülésemet is, hogy úgy èrzem, nem voltam neki elèg jó, ès az különösen rosszul esik, hogy utànam valószínűleg, egy olyan lànnyal kavart, akit egyáltalán nem értek, hogy akkor tőlem mit akart, mert annyira különbözik tőlem. Nem azt mondom, hogy jobb vagyok, vagy rosszabb, (persze emiatt most százszor rondàbban érzem magamat) csak annyira màs...

Eltelt màr több, mint 4 hónap, és nem is tartott olyan sokáig a dolog. Nem tudom, hogy csak az egóm miatt èrzem-e ezt, hogy nem kaphattam őt meg, mert úgy èrzem, akkor kezdtem igazán beleesni, amikor dobott. De azèrt màr akkor is kezdtem irànta èrezni.

Úgy èrzem, azèrt sem tudom teljesen lezàrni magamban, mert egyértelműen nem mondta ki, hogy nem akar velem lenni, csak eltűnt, aztán megkeresèsemre egy elèg lekoptatós szöveget írt, de ugyanakkor àlsàgos dumàt is, amihez nem volt joga. Úgy èrzem, ha a szájából hallanám, hogy sosem voltak iràntam èrzèsei, az segítene rajtam, mert így olyan hihetetlen, azok alapján, ahogyan akkor viselkedett, amikor együtt voltunk. Viszont eltelt ennyi idő, ès ő nem keresett, tudom,ez is egy válasz..

Előre is köszönöm!