Honnan tudhatom bolond vagyok-e?

A helyzet az, hogy középsuliban piszkáltak folyton az osztálytársaim. És vannak olyan emlékeim, így 6 év után, hogy jól fejbe vertek többször, hogy megadjam az FB jelszavam. Utána azt olvasgatták és a tanároknak is mutogatták. Aztán emlékszem, hogy beszélgettem a párommal, és mindenféle mocskosságokat írtak neki, de én nem láttam ebből semmit, mert törölték. Párom elküldte, hogy mit írtam és mondtam, hogy nem én voltam, küldtem neki a képernyőfotót. Olyan emlékem van, hogy mondta párom, hogy szerinte én írtam ezeket és töröltem, meg hogy szerinte orvoshoz kellene mennem.

Aztán olyan is volt, hogy érettségin minden tanár engem baszogatott, szóbelin meg sugdolóztak rólam és undorral néztek rám. Napokig voltak rémálmaim érettségi óta.

Én ráírtam pár évre rá a tanárokra és azt mondták, hogy "enyhén szólva képzelgés" én voltam a legszorgalmasabb diák, és semmi bajuk nem volt velem.

Aztán érettségi után hamarosan

Eltört a mécses egy tanár csesztetése miatt egyetemen. Olyan rémlik, hogy össze vissza beszéltem mindenféle hülyeséget és mindenki rajtam nevetett.

Utána nem sokra rá bekerültem zártra, mert pszichológushoz mentem öngyilkossági gondolatokkal. Ott durván begyógyszeteztek, hat hamar ráfüggtem. Onnantól kezdve ha hirtelen akartam elhagyni a gyógyszert jöttek a durvább dolgok. Felakasztottam magam, majdnem megkéseltem a párom. Később jöttek a durva hanghallások és tévképzetek, felvágtam az erem és bevettem 3 +1 doboz gyógyszert.

Egyébként középsuliban is volt olyan, hogy azt képzeltem párom a szobámban van, meg hogy kamerával megfigyelnek osztálytársak és hallottam a hangjaikat.

Mostani orvosom szerint nincs semmi bajom és le is rakatta velem szép lassan a gyógyszereket. Szóval mar nem szedek semmit, párom sem tapasztalt semmi különöset és én se. Kivéve a rossz emlékeket, hogy miket mondtak nekem.

De basszus ezt így leírva szerintem dilinyós vagyok.

Aztán átgondolva a dolgot, meg arra jutok, hogy talán csak a stressz hatása miatt voltak ezek a dolgok, és nagyon remélem nem fog már lenni ilyen. Eléggé be vagyok tojva, de nem is attól, hogy hallucinálok megint, hanem attól ,hogy kárt teszek magamban vagy a férjemben. De orvos szerint meg nem kellene szednem a gyógyszert. Most akkor lehet tényleg nem vagyok dilinyós csak a stressz váltotta ki? Meg tényleg ennyire be voltam kattanva, hogy osztálytársaim helyébe írogattam? Ez elég beteg nem? Meg ez a magamba beszélés középsuliban is volt, hogy nem voltam magamnál. Egyébként olyan emlék is van, hogy 9.-ben megakartam késelni a tanárt és később mondta, de nem emlékeztem rá. Meg, hogy elvileg minden tanár félt tőlem. Aztán mégis megtudom barkinek mutatni miket írtak messengeren a tanárok.

Ja, meg osztálytarsamra is ráírtam és azt mondta, hogy ő volt az, aki barátkozni akart velem, ő nem piszkált.

Lehet akkor nem is mondták 5 percenként, hogy buta vagyok, csak hangokat hallottam?

Én eddig azt hittem semmi bajom nincs, de most kezdem azt érezni skizofrén vagyok. De a skizofréneknek meg nincs betegség tudatuk.

De azt nem értem eddig miért tagadtam, hogy ez lennék, hisz jól emlékszem, hogy középsuliban is voltak gondok. Ezen hogy lehet átsiklani csak úgy? Egyébként kiskoromban még volt 2 hallucináció szerintem. Szerintetek mondjam meg az orvosnak, hogy szerintem tényleg az vagyok?