Kényszerbeteg vagyok?

Nem értettem az utóbbi időben mi történt velem. Nagyon sokat szorongtam mert nem éreztem magam elég jónak a saját kapcsolatomban. Pedig nem adott rá a barátom okot. Sőt, mikor sírógörcsöt kaptam és elmondtam neki mennyire padlón vagyok emiatt ő nyugtatott azzal, hogy neki én vagyok a legjobb és ne beszéljek be magamnak a semmiből ilyen butaságokat.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy az érzéseim is tompultak, érzem hogy szeretem őt, de elkezdtem azt érezni, hogy akármit csinálunk semmi nem olyan izgalmas, folyton unatkozom.

Depressziót amúgy kb 8 hónapja diagnosztizáltak nálam és bízom benne, hogy csak ez okozza ennyi szorongás után és nem szerettem ki a barátomból.

Ezzel párhuzamosan bárki aki szembe jött velem az utcán olyan fellángolásokat kezdtem el érezni amit alig bírtam kezelni. Ez még több szorongást generált és odáig jutottam, hogy egyfolytában attól féltem, hogy meg fogom csalni a barátom. Egyfolytában olyan képzeteim voltak, hogy ha kimentem az utcára, hogy ha megláttam egy srácot aki tetszik, hogy megérintem valahol vagy bármi fajta lépést teszek felé, esetleg megcsókolnak. És nem tudtam eldönteni, hogy csak képzeltem vagy valóság volt. Viszont azzal nyugtattam magam, hogy ha valóság lett volna, valószínű nem kérdőjelezem meg. Plusz ezután folyton a kezem mostam.

Aztán tegnap este jött valami ami aztán tényleg csattra vágott idegileg…Szálltam le a vonatról, de előtte a vonaton észre vettem egy számomra vonzó srácot. Természetesen elkezdtem nagy erővel szorongani, hogy nehogy valami butaságot csináljak és mikor leszálltam a vonatról, ez a fiú ott sétált előttem. Meg akartam előzni mert rajta kívül mindenki mást is mert csak andalogtak az emberek, az én tempóm meg ennél azért gyorsabb. És amint elmentem mellette be villant egy kényszer, hogy oda nyomom neki a fenekem…És amint ez a gondolat megszületett már mozdult is a csípőm. Egészen ma délutánig szorongtam, hogy soha nem csináltam ilyeneket most miért történik ez velem, miért nem bírok uralkodni magamon? Miért nincs bennem tartás? Aztán ma megkaptam a választ…Mert ettől rettegek hetek óta és saját magamnak intézem el, hogy hülyeséget csináljak, a kapcsolatomra meg nem tudok koncentrálni…Ezt azért gondolom mert ma is a vonaton amikor mentem a barátomhoz sokan voltak. Egy srác maga elé engedett, de nyomorogtunk, előttem is volt valaki meg mögöttem az a fiú. És bár nem is vonzott annyira mégis vele is megcsináltam ugyanazt amit tegnap a másik sráccal. Természetesen ettől még 100%-ig nem nyugodtam meg, de már elfogadóbb vagyok magammal. Már kevésbé érzem azt, hogy nem érdemlem meg a barátom. Csak még mindig félek erről beszélni a barátommal, olyan kényelmetlenek érzem. Így is bolondnak gondolom magam, plusz erről azért még orvosi papírom nincs és nem akarom ezzel menteni a bőröm.

Szerintetek mit tegyek?

19/L