Ha beszélgetnem kell valakivel, úgy érzem el fogok ájulni közben. Mi lehet ez?

30 éves férfi vagyok, zárkózott, nem igazán kedvelt ember. Nincsenek ismerőseim, barátaim nagyon régóta. A hiba bennem van, ez biztos! Túl furcsa alak vagyok, van bennem egy kis autizmus is szerintem. Ezért soha nem jöttem ki senkivel, túl őszinte vagyok, nem értem a kétértelmű hülyéskedést. Plusz ilyen karótnyelt, régimódi típus is vagyok. Mint egy öregember kb.

A koronavírustól itthonról dolgozom,

nem jár be senki az irodába, így a más emberekkel való fizikai kontaktus megszűnt azóta számomra. Amíg bejártunk, pár mondatot mindig beszélgettem valakivel, mégha nem is voltunk barátok.

1-2 hónapja vettem észre, hogyha valakivel beszélgetnem kell, akkor közben szédülni kezdek, úgy érzem el fogok ájulni azonnal. Pl tegnap eladtam az egyik tabletemet és egy nagyon szimpatikus úriember jött el érte, aki beszélgetést kezdeményezett mindenféle témában. Örültem, hogy ilyen jót beszélgethetek valakivel, jók voltak a

témák. Viszont sajnos közben elkezdtem szédülni, meg is kellett kapaszkodnom. Véget is kellett vetnem a beszélgetésnek emiatt. Amikor gyorsan felmentem a lakásba, elmúlt a dolog hamar.

Mi lehet ez és hogyan lehet kigyógyulni belőle? Sajnos segítségem nincsen, mivel nincsenek családtagjaim és senki más. Szoktam viccesen mondani, hogyha összeesnék és meghalnék, akkor 10 év múlva találna meg valaki múmiaként.