Így halálra vagyok ítélve hosszú távon?
Aspergeres fiatal nő vagyok. A szüleimmel élek és nagyon toxikus a kapcsolatunk, főleg apámmal. Az egész gyerekkoromra rányomta a bélyegét az, amiket csinált meg amilyen volt. Pár éve még gázabb dolgok derültek ki róla, krízisbe jutott majdnem az egész családunk és azóta a “cinkosa” lettem, segítek neki válltig, bármiben. Nem értem miért teszem ezt, de úgy érzem hogyha nem tenném meg azzal elérném hogy kimutassa azt amit valóban gondol rólam és azt nem akarom.
Azért élek a szüleimmel mert ők akarják ezt így és érzelmi okok miatt nekem is kb lehetetlen lenne a leválás. Nem is úgy neveltek. Anyagilag simán le tudnék válni, bármikor mert önálló keresetem van amiből bőségesen segítem őket.
Szóval van ez hogy apám milyen…
Van egy munkám ami sokat hoz de igazából szar, meg egy párkapcsolatom ahol csak irányítgatnak meg kihasználnak… mondja hogy szeret meg szerintem valóban szeret de nem lesz ez már teljes sose. Jó sok éve tart a kapcsolat.
Gyereket nem akarok mert szar anya lennék és nem akarom hogy ő is csak azért jöjjön világra hogy szenvedjen mint én. Márpedig ezen a szinten csak is ezt tudnám továbbadni. Meg egyébként sem illene bele az életvitelembe egy gyerek.
Úgy érzem hogy egyre kevesebbet bírok elviselni. Amiket 5-10 éve csendben tűrtem azokért ma robbanásszerű kiborulás van, vagy titokban vagdosom magam, mértéktelen cigizés, stb.
Valamiért úgy vagyok vele hogy nem is szeretem annyira apámat de ha ő neki rossz az engem nagyon megvisel. Apámnak az anyja még él de ha majd egyszer meghal akkor azt ő nem tudom hogy fogja lereagálni és ez mit fog okozni bennem. Meg még egy személy aki apámnak fokozottan fontos és ha majd meghal .. vagy ha apám beteg lesz.
Úgy érzem hogyha anyámmal történne valami akkor az érzelmileg fájna, úgy ahogy azt “kell”, viszont apámmal nagyon félrecsúszhatott valami mert érzelmileg annyira nem fájna, inkább csak nem akarnám nézni. Jobban szeretem anyámat.
Apám Iszik is egyébként. Undorító.
Ha ez így marad 5-10-15 évig akkor én halálra vagyok ítélve?
Minden élő halálra van ítélve.
Ez az élet rendje.
Az nem mindegy hogyan és mikor.
Hány éves vagy? Szüleid?
Hát.. úgy értettem hogy fiatalon, 40-45 előtt mindenképp.
Én 26 éves vagyok, a szüleim 54 és 53 évesek.
"fiatalon, 40-45 előtt"
Ha maradunk ennél a kategóriánál (Egészség), akkor azt kell mondanom, halálod elkerülhetetlen, de ha nem teszel semmit siettetésére, akkor megjósolhatatlan eljövetelének időpontja. Tehát feltételezésed önmarcangolás.
Erre egy megoldás van, amit te még elvetsz..Függetlenedj, költözz el. A rossz családi légkör ilyen esetekben nem fog egészségessé válni soha. Ha ebben maradsz szenvedést választod, nem leszel halálra ítélve...annál szarabb lesz, szenvedni fogsz keményen míg ők élnek, aztán utána már enyhül valamit, de addigra tönkre vág majd annyira, hogy ne kelljen a jelenlétük, hogy szenvedj.
Meg keress pszichológust, az aspid mellé nem ártana. Az írásodból úgy tűnik szükséged lenne beszélgetésre az emberi kapcsolataid rendezésére meg arra hogy ezek mit hoznak ki belőled érzelmileg (vágdosás pl).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!