Normális, hogy a barátaim így magamra hagytak?

Tizenéves korom óta küzdök szorongással. Ahogy egyre idősödöm (idén 30 vagyok), ez hullámokban lett néha rosszabb, folyamatosan járok pszichológushoz mindenféle terápiára, többször szedtem már gyógyszert.

Ez idő alatt megvoltak a közeli barátnőim, mindig eltitkoltam előlük a betegségemet, hogy ne húzódjanak el tőlem. Eddig mindig sikeresen, nem vettek észre belőle semmit.

Egészen 3 évvel ezelőttig bírtam így elrejteni. Azóta ugyanis annyira súlyos az állapotom, hogy pánikbeteg is lettem és depressziós is idővel. Gyógyszert most próbáltam eddig nem szedni, de nem tudom, mi lesz...

Úgy másfél éve vállaltam ezt fel előttük mert már nem tudom tovább elrejteni, annyira komoly. Azt hittem, ez nem vezet ilyesmihez, de azóta konkrétan nem keresnek. Elhúzódtak tőlem, kérdeztem, nem vallják be.

Nem értem, normális ez, én vagyok a hibás? Valamit tudnék tenni a dolog érdekében? Vagy hagyjam mert az ilyenek nem barátok? Aki küzd/küzdött mentális betegséggel, hogy bírják a barátságaitok?