Mit tudok tenni, ha mindenkihez hasonlítom magam és emiatt sosem vagyok boldog, mert egy nagy szarkupacnak érzem magam mellettük, akkor is ha ez nem így van?





Nekem két dolog segít.
Az egyik hogy folyton mozgásban vagyok, folyton csinálok valamit. Mindig elfoglalom magam belefurom magam valamibe.
A másik a vallásom. Remelek.





Én is küzdök ilyennel.
Én azzal próbálkozok, több-kevesebb sikerrel, hogy tudatosítom, hogy amit a másik életéből meg eredményeiből látok az csak a felszín. Erre ráerősít az is, hogy olyan világot élünk ahol mindenki a pozitívat meg sikereset osztja meg, és ami a másiktól eljut hozzám az már egy megszűrt eredmény - amiből ki van hagyva az ami őt rossz fényben tűntetné fel, és azok amik meg jó fényben tűntetik fel, fel vannak csavarva maximumra. Magyarul amit a másikból látok nem reális.
Itt most nem arra gondolok, hogy nem sikeres vagy hogy nem ismerem el, hanem nem idealizálom túl.
A másik amire meg gondolok, hogy nincs értelme hasonlítgatni, mert nem ugyanaz a skála. Egy lépés valakinek sokkal nagyobb munka és ezzel siker, másnak meg ugyanaz a lépés könnyen jön a kisujjából kirázza. Plusz, lehet-e ugyanolyan a skála, ha nem ugyanonnan jöttünk, más a múltunk, mások az adottságaink, tehetségeink, gyengeségeink? Szerintem nem. Olyan, mintha ugynaazt a hőmersékletet mérnénk, és az egyik skála a celsius a másik meg a fahrenheit. Ha jól tudom egy fok "nagysága" sem ugyanakkora a két skálán, más az egység. Így nincs értelme.
Igazából csak magadhoz tudsz viszonyítani.
A harmadik amire gondolok, hogy annak ellenére hogy mit diktál belénk a világ, nem csak az ér valamit aki mindent is véghezvitt.
Aztán meg ebben is kicsit benne van az, hogy mindig a több kell. Mindig jobbnak kell lenni, többnek kell lenni. Ezzel az ember nagyon nagy nyomásnak teszi ki magát. Valahogy azt kéne elérni, hogy meglegyen az az állapot, hogy elég vagyok, megelégszem azzal amennyi és amilyen vagyok (mondjuk még nem pontosan tudom hogyan 😅)
Csodát ne várj ezektől a gondolatmenetektől, mert mondom még én is birkózom vele, de valamennyit enyhít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!