Asperger-esként hogy birkózol meg a magánnyal?

Ez nekem is nehéz. Van igényem az emberek társaságára de ügyetlen vagyok ilyen téren.

Szóval hogyan birkózok meg a magánnyal... változóan. Van amikor nem zavar az egyedüllét. Van amikor igen. Van amikor tudok ellene tenni. Időnként azoknak az embereknek a társasága is megterhelő akiket egyébként kedvelek.

Egy kis plussz a dolgokhoz.Én csak gyanús vagyok, de már általános iskolás korom óta baj volt a beilleszkedéssel.

Aki szimpatikus volt nekem középsuliban, meg talán később is, azt láthatta, hogy én nagyon akaszkodok rá.

Ha túl sokat az ember egy másik féltől (sok beszélgetésre gondolok), akkor a másik az menekül, mondván az ember pióca, csimpaszkodó majom.

Az ember meg örül annak, hogy végre már talált egy olyan személyt, akivel tudna beszélgetni.

Nememnek se tudok megfelelni, tehát a nememtől elvárt viselkedésnek, kinézetnek nem teszek eleget. Talán emiatt is voltam kiközösítve kb. végig. Általános iskolában nagyon, középiskolában már kb. szekálva voltam, főiskolán meg azt vettem észre, hogy nem egy főiskolatársnál nálam a Face-cset ki van kapcsolva. Tehát, az illető főiskolatársat nem láttm zölden a cseten.

Emellett engem nem érdekelt a bulizás,a táncolás, meg a táncolás-bulizás közbeni alkoholivás se. Ja és nem cigiztem.