A hipochondria "gyógyítható" vagy esetleg van rá esély, hogy egyszerűen "kinövi" az ember?

Örülök, hogy vmit tudtam segíteni!

A vészhelyzetet nem néztem, egy kórházban sem úgy zajlik a dolog, ahogy náluk. :)

A Doktor House-ból viszont lehet tanulni, jól megszervezték.

Engem is a sebészeti terület érdekel. Szívsebész szeretnék lenni. Bár, azt mondják,hogy nem nőnek való tevékenység. De akkor is ez érdekel a legjobban.

A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész, nem betegségekkel hanem lelki bajokkal foglalkozik. A hipochondriánk legfeljebb pszichiáter lehet orvosa, de úgy gondolom, hogy minekutána felismerted, hogy betegséged csak szuggerált dolog így félig már meg is oldottad a kérdést. Ha nem súlyosbodik a helyzet akkor nem szükséges dili-dokihoz menned.

Szerintem analizáld az eseteket, ismerd fel a kiváltó körülményeket és kezdeti tüneteket. Meglátod, legközelebb amikor kezdene kibontakozni a helyzet fel fogod ismerni és mosolyogsz majd magadon, esetleg sikerélményed is lesz, hogy nyakon csípted még csírájában a nyavalyát.

Én is átestem ilyen dolgokon. 3 évvel ezelőtt beteges herpeszfóbiám volt fél évig. Pedig nem is szokott lenni nekem. Egyszer viszont volt egy durva, szerintem az okozta a fóbiát. Szörnyű volt, állandóan bőrgyógyászhoz rohanglátam ok nélkül, zaklattam is őket telefonon, szörnyen viselkedtem, mindenki idegeire mentem. Aztán nyáron Balatonon pepasiztam, akkor elmúlt. (Az időszak alatt is volt egy, de az egy rossz kapcsolat volt.)

Tavaly tavaszal pedig kimentem Bécsbe erasmussal úgy, hogy nem is volt hozzá kedvem (a jelenlegi barátom miatt). Ehhez jött még, hogy ott nemnagyon tudtam mit csinálni, a suli nyugis volt, barátok se nagyon voltak, tökegyedül voltam. (Hazamászkáltam amúgy minden hétvégén a pasim miatt.) Szóval nagyon ráértem magammal foglalkozni. Egy pillanatnyi kis fájás a hasam egy pontján.. juj már nem is először.. beírtam gugülbe, hogy fekély tünetei.. na onnantól el lett b*szva a szemeszter fele. Volt egy tavaszi szünet, azt azzal töltöttem kb, hogy dokihoz mászkáltam itthon. Vérvétel, ultrahang.. szörnyű volt. Volt, hogy "abnormálisnak" hittem a reggeli kaki sznét, és az idegességtől elkezdtem hányni. meg Bécsben is időnként rókáztam, főleg reggel, a reggelek voltak a legszarabbak, estére mindig kicsit lenyugodtam egy sörrel, de másnap kezdődött elölről. Meg persze nemcsak a fekélytéma, hanem májproblémák, meg vajon felfáztam-e, meg van-e bőrrákom.. Utóbbiról gyorsan megmondta a bőrgyógyász, hogy nincs, az emésztés-dolog volt a főpara, ami teljesen meghatározta a mindennapjaim. Annak az lett a végkimenetele, hogy abban az omminózus tavaszi szünetben megmondta az ultrahang utána doki, hogy semmi rendelleneséget nem talált.. majd hozzátette, hogy legalábbis olyat, ami ultrahanggal kimutatható. Ez a félmondat nem kellett volna a végére. De addigra már annyit szenvedtem az egésztől és annyira k*rvára elegem volt, hogy már leszartam az egészet (amit addig is próbáltam persze, de nem sikerült.. aztán valahogy mégis). Visszamentem Bécsbe a szemesztert folytatni, és már minden oké volt. Elkezdtem értékelni azt a szép várost..

Ezt egy éve volt, azóta nem volt semmi (csak max nagyon lájtos). Úgy tekintem, hogy nem is lesz.. Ha mégis felbukkan, úgy gondolom, már tudnám kezelni. Ha jelentéktelen, akkor 5 perc múlva elfelejtem, ha meg tényleg panasz van, akkor doki aztán csá. A parás dolgok is így kezdődtek, csak aztán belemélyedtem a témába. Na ez az amit már nem szabad. Olyan mint egy örvény, ha nyugton maradok, akkor nem szippant be, de ha ráparázok, akkor nagyon nehéz kimászni. De most úgyérzem, biztonságban vagyok az egésztől. És a Google-el nagyon kell ám vigyázni!!