Észrevettem vki "segélykiáltásait", voltam hasonló állapotban, szeretnék beszélni vele, mégsem tudom pontosan miket mondjak neki?

Erről a valakiről nagyon régóta tudom, hogy extrém magányosan él. Az utóbbi időben hallottam, hogy nagyon kínozza a magány, egyre durvább dolgokat hallok felőle. Egyszer azt mondta, már nem élne, ha egy rokona nem látogatná meg néha. Azt hittem költői túlzás volt, de múltkor véletlenül hallottam beszélni, és iszonyat durva volt, szinte elsírtam magam, látszik, hogy szinte könyörög, küzd az életbenmaradásért, apró morzsa foszlányokba kapaszkodik. Rettenetesen küzdene szegény. Amúgy próbálna nagyon pozitív maradni. Lárszik hogy szeretet éhes. A művészetbe menekül. Úgy érzem vékony kötélen táncol.

Nem nagyon ismerem közelebbről, csak köszönni szoktam neki. De látszik, hogy baromira örül ennek is. Néha 1-2 szót mondok, mindig látszik hogy nagyon hálás ezért, de csak futólag találkozom vele, azt is nagyon ritkán. Voltam ilyen lelkiállapotban, kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki. Gondoltam elhívom beszélgetni valahová, és egyből a közepébe vágok, ez jó lesz? A műveiben látom, hogy segítségért könyörög. Az a szó, hogy segélykiáltás, pontosan jellemzi, szinte ordít, hogy segítségre van szüksége. Ti mit tennétek? Miket mondanátok neki?