Mi lehetett ez? Ugye nem vagyok rossz ember?
Sziasztok!
Több éve kényszeres gondolatokkal küzdök. Volt már annyi féle témában, hogy inkább nem sorolnám. Remélem ez is csak az amit most leírok. Tegnap délután készülődtem dolgozni (diákmeló). Lezuhanyoztam, a szobámban pedig elkezdtem felöltözni nyitott ajtónál. A folyosón kint játszott a 4 éves unokahúgom. A fejemben meg megjelent az a gondolat minden akaratomon kívül, hogy én őt bántalmazni akarom azzal, hogy meglásson egy bugyiban meg egy melltartóban, hátha ezzel valami törést okozok benne. ( természetesen nem lett semmi baj belőle ) Na most…Én semmi vonzalmat nem érzek az iránt a kislány iránt akkor ez most honnan jött vagy miért? Tény, hogy a nővéremmel nagyon nem vagyok jóban sajnos és a gyerekekhez sincs sok türelmem így valami szinten mindkettőjüktől távol érzem magam. De, hogy ez tegnap mi volt? És ami a legszomorúbb, hogy még ki is nézegettem az ajtón, hogy ide nézzen. De erre sem tudok magyarázatot adni miért csináltam. Alapból egy ujjal sem nyúlnék hozzá ilyen indíttatással, akkor ez mi lehetett szerintetek? Úgy érzem magam mint egy bűnöző komolyan mondom. Ráadásul barátom is van, akit nagyon szeretek és folyamatosan azt érzem, hogy magyarázattal tartozom neki erről. De úgy szégyellem. Egész nap vagy bőgök vagy alszom, egy fél Frontint is vettem be ( pánikra és depresszióra ezt kaptam ) egyszerűen nem tudom túl tenni magam a történteken, semmire nem tudok magyarázatot adni annyira hirtelen tolakodott be a fejembe ez. Hogy fogom most ezt feldolgozni magamban?
Kérlek szépen titeket, építő jellegű válaszokat adjatok mert ez nem vicc, én ettől tényleg szenvedek és útbaigazításra lenne szükségem. Köszönöm szépen előre is.
19 L
Itt is leírja pontosan...ne szégyellj vele orvoshoz menni, bár a pszichiáter mellett javaslok pszichológust vagy szakképzett pszichoterapeuta lenne a legjobb. Hidd el, nagyon sok ilyet hallott, látott már, én is szégyelltem először, de ez igazán kis ár a gyógyulásért. Tudom, milyen zavaró és énidegen az egész...valakivel tudsz beszélni róla addig is? Nekem az is segített, hogy nagynehezen a legjobb fiú barátomnak elmondtam
Olyan aranyosak vagytok. Nagyon köszönöm !!
Hát igazából folyamatos szorongásban vagyok. Pont ezért vállalok diákmunkát mert valamivel le kell magam foglalnom különben vagy pánikrohamaim lennének betegségek és a szeretteim elvesztésétől való félelem miatt vagy jönnének ilyen kényszeres dolgok meg a depresszió. Tulajdonképpen figyelemeltereléssel próbálok túllendülni rajtuk, de ezzel gondolom csak elnyomom magamban a dolgokat nem pedig megoldom
Pszichológushoz kell fordulnod,nem pszichiáterhez,elōbbi lelki gondokat,utóbbi gyógyszeresen kezelhetō,klinikai tüneteket produkáló rendellenességeket kezel.
Nehogy szégyeld magad elōtte,hiszen neki ez a dolga,azért van,hogy az ilyen gondokon segítsen.Hidd el,látott már sokkal cifrábbakat,kb.mintha nōgyógyásznál járnál kis hüvelyváladékkal,és kellemetlenül éreznéd magad.Pedig már könyékig mászott épp szülō nōk csurom vér hüvelyében,ganézott igazán ápolatlan kisebbségi öregasszonyokat,látott olyan kórképeket,daganatot,elváltozást,hogy laikus ember bele kifordul.
Szóval nehogy a legkevésbé is rosszul érezd emiatt magad,ha szakemberhez fordulsz!
De nyugi,sztem ez még csak igazán kórosnak sem mondható,csak "gazdag" a fantáziád.Nem elmebeteg perverziókon törted a fejed,nem a vérét akartad annak a kislánynak,csak szimplán nem kedveled ōt,illetve a nōvéredet.
Viszont a páromnak én se mondanék semmit,néha a pasik annyira nem tudnak semmilyen problémát megérte I,és menekülnek minden kis baj elōl,hogy ezt megértem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!