Iskolai traumák és emiatt PTSD, fejlődtem valamit? 25L
25 éves lány vagyok, januárban kezdtem meg a terápiát pszichológussal, előtte gyógyszereket szedtem,ami nagyon sokat rontott a helyzetemen. A pszichológusomnak köszönhetően a pszichiáter le akarja rakatni velem a gyógyszereket, és szeretne gyógyultnak nyilvánítani, sőt már le is vett rólam egy betegség diagnózist. Sajnos itt tanácsolták sokan mikor 19 éves voltam, hogy menjek pszichiáterhez. Ez a lépés tönkretette az életemet. De a fél éve tartó terápiának köszönhetően, sikerült a gyógyszerek nagyon nagy részét elhagynom, és sokszor még a boldogság érzése is megszokott találni. Annyira hálás vagyok, hogy végül így alakult az életem, még ha 6 évbe is telt. Viszont nagyon szégyellem, hogy 25 éves létemre az iskolai traumákat nem sikerült még feldolgoznom. Gyakorlatilag a 6 év alatt életképtelen voltam, elbutultam a gyógyszerektől. Annyi nem volt bennem, hogy elmenjek egy pszichológushoz, aki talán segíthetne. Igazából tavaly is volt 3 alkalmam ezzel a pszichológussal. Neki köszönhetem a 2 szakmámat, és a nyelvtudásomat. Eddig kb. csak vesztegettem az időmet, ittam és csak ittam, semmit se csináltam, férjem tartott el. Nem voltak élet céljaim, csak a halált vártam. A mai napokban már rá tudom venni magam, hogy dolgozzak pár órát néha a vállalkozásban. (Férjem nevén van a vállalkozás, így be tudok segíteni). Mellette most csinálom a 3. szakmámat, a nyelvvizsgát is le akarom tenni, mert a tudás az megvan. Tervben van, hogy ha még jobban leszek, akkor a jogsit is megcsinálom. Egyébként a többi 5 év alatt is próbáltam tanulni, de teljesen eredménytelen volt, mindegyik szakmát otthagytam, folyton ittam, vedeltem a gyógyszereket. Önsajnáltatáson kívül semmit se tudok felmutatni az elmúlt 5 évből. Sokszor bánom, hogy érettségis osztályba mentem, és 4 évet elpazaroltam. Pánikroham, depresszió, szorongás és sok fájdalom volt a másik 4 év alatt. Szüleim kényszerítettek arra, hogy előbb érettségi, igazából ebbe nem volt beleszólásom. Az elmúlt 5 évemet csesztem el, és ez nagyon fáj, hogy eddig nem tettem semmit szó szerint.
Ha végre fel tudok mutatni papírokat a tanulmányaimról, ha nem iszom is boldog tudok lenni és leraktam a gyógyszerek nagy részét durvább elvonási tünetek nélkül, az jelentheti azt, hogy a gyógyulás útján vagyok?
Jó reggelt!
Lehet, haladsz, de az eddig fel nem dolgozott traumákat kellene kezelni. Lehet tudni valamit, mik ezek a traumák?
Ha gondolod, és nem akarod ország-világ elé tárni, nyugodtan írd meg privátban.
Mindenképpen!
Nekem egy évtizedbe került kimászni abból a sz*rból, amit a szüleim tettek a nyakamba. Hajrá, és kitartást!
És lehet, hogy ezt most nem hiszed el, de ott leszel a legerősebb, ahol megtörtél :)
1.) Írok, jól esne beszélgetni.
2.) Így igaz! Már most érzem.
Szerintem nem kellene feladnom, egyszerűn rossz szakembereket fogtál ki eddig. Nekem is így volt sokáig. Privátban elmondhatom, hogy ki kezel.
Feladatokat adogat, hogy írjam le mikre vagyok büszke, mi az ami pozitív dolog az életemben, célok az életemben. Mindennap kell csinálnom.
Jelenleg a traumáimat kell leírnom nagyon részletesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!