Mitől lehet ez? Miért nem akarom a realitást, és bekapcsolódni az életbe?

Bármi amit a szabadidőmben csinálok arról szól, hogy ne "itt" legyek. Általában filmet nézek, vagy saját kreált világot, rendszereket építek fejben (mert nem ám a valóságban). Maradék időben videónézés.

Nem szeretek a realitással foglalkozni, nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom én mit kezdhetnék a realitásban, nincsenek céljaim, hogy nagy karrier vagy ilyesmi, arra építek, hogy éljek túl, és tegyem meg, ami ehhez szükséges, dolgozzak, meg tartsam fenn magam, aztán szevasz.

Magyarul túlélek.

Az ötlete pl annak, hogy nyár van, kiránduljak, vagy csak sétáljak, vagy kreatívkodjak (pl rajz vagy festés), az ötlet tetszik, de a kivitelezés nincs meg, mert mikor oda jutnék, hogy kivitelezni kéne, azaz valósággá válna, akkor már utálom, és nem csinálom meg. Akkor is ez van, ha egyénként valahol szeretném.

Viszont amikor meg sikerül, és nagy ritkán megcsinálom, akkor rájövök, hogy tök jó és többször kéne.

Mégis az a vége, hogy bennt ragadok fejben. Mintha a saját gondolataim függője lennék komolyan...