Ha valakit tényleg semmi nem érdekel és nem is leli örömét semmiben, az mit tegyen a felakasztáson kívül?

A felakasztás tényleg hülyeség, általában "nem jól" végződik. Intenzív osztályon dolgozom, hidd el, az ilyen jellegű kísérletekkel csak béna leszel, halott nem.

Amúgy menj el pszichiátriai kezelésre, ha ennyire súlyos. Semmiképpen ne kísérletezz öngyilkossággal, mert az általad elérhető eszközök akár órákon át tartó szenvedést okozhatnak. Sz@r dolog órákig fuldokolni, abban a szituban pont nem érdekelne téged az, hogy "nem érdekel semmi".

12

Egyébként igaza van a 12-esnek, én kiegészíteném azzal, hogy én nem ugrottam mikor akasztottam magam, hanem szépen leléptem, igazából a nyaki ütőeremet szorította el, de nem fulldokoltam, legalább is nem rémlik, csak ájultam elfele. Aztán leszedett az akkori barátom aki most férjem. Annyiból volt jó, hogy szépen kihúzta a gerincoszlopomat, ez kellett is, mert nekem gerincferdülésem van. Egyébként eléggé fájt utána a nyakam/gégém.

Amúgy nekem a pszichiátriai gyógyszerek okozták az öngyilkossági kísérletet, de pszichológussal sikerült ebből kijönnöm. Meg persze én hülye később felvágtam az ereim + 3 doboz frontin 2 doboz altató... Azt mondták majdnem kinyiffantam. Ott voltam a haldokló emberek mellett a kórházban. Szerintem ez elég tanulság volt, hogy többet ne csináljak ilyet. Azóta se gondoltam soha többé az öngyilkosságra. Kell a fenének ez, csak nyomorék leszel tőle egy egész életre.

A gond csak az, hogy nem azzal van a baj hogy mondjuk lusta az ember, hanem akármit csinál, nem élvezi, nincs benne öröme. Ezt egy "egészséges" nem fogja úgyse érteni.

Én pl. szeretem a bringázást. De mikor elmegyek tekerni, elmegy közben a kedvem tőle, még akkor is ha nem vagyok fáradt. Én inkább hegyi bringás lennék, de nem tudom mozgatni A-B között a bringát így sose jutok el. De tudom, hogy ha el is jutnék és lenne egy egész napom rá se látnám értelmét, mert csak időpazarlásnak fognám fel hogy ide-oda csalinkázok az erdőben úgy ráadásul hogy koszos lesz a ruhám, meg még a technika is tönkremehet alattam. És ezt sorolhatnám napestig.

Kb. semminek nem látom értelmét. Egyedül az evés, rágás nyugtat, de az is csak addig míg el nem telek és meg nem fájdul a hasam, akkor meg amiatt leszek ideges, feszült. Vékony testalkatú vagyok, nem tudok hízni, szóval nem kell félteni.

"Ott voltam a haldokló emberek mellett a kórházban. Szerintem ez elég tanulság volt, hogy többet ne csináljak ilyet."

Tanulság??? Inkább kudarc. Nem téged akarlak bántani, de ha ez egy sikeres öngyilkosság akart lenni, én lennék a legboldogabb, ha nekem sikerült volna...