Hogyan gyógyulhatnék infantilisként?

19/F vagyok. Bár nem látszik rajtam. Nagyon gyerekes arcom van. Sokkal fiatalabbnak imponálok.

Abszolút egy komoly megszólalásom sincsen. A körülöttem lévő embereket vagy idegesítem vagy kihasználom, esetleg ők használnak ki engem. Az éretten, normálisan viselkedő kortársaimtól borzasztóan félek és zavarban vagyok előttük. Nem vagyok képes megkedveltetni magam emberekkel , ha sikerül akkor előbb-utóbb megutáltatom magam a gyermeteg viselkedésemmel.

Az iskolát régen abbahagytam . 10 osztályom van meg, de dolgozni se dolgozok mert utálok. (Főleg a gyári munkát) Iskolába járnék viszont el sem tudom képzelni hogyan illeszkedjek be egy új osztályba amikor kilencedik év elején gyakran részegen mentem be suliba mert annyira szorongtam.

Nem tudom komolyan vezetni magam emberekkel, és nincsenek komoly , értelmes gondolataim. A pénzel nem tudok bánni, nem tudok spórolni . Impulzívan vásárolok, ha anyám ad rá pénzt.... :/

de akkor se értelmesebb dolgokat mondjuk ételt hanem olcsó drogokat pl töltőgázt, vagy szerecsendiót veszek.

Van egy barátnőm akivel együtt élek. Nem önállóan ismerkedtem meg vele (erre teljes mértékben képtelen vagyok) hanem a családaink úgymond "egybeadtak minket" (roma származású vagyok) Lassan egy éve vagyok vele együtt és már neki is kezd elege lenni abból hogy nem dolgozok, nem segítek neki semmit, ok nélkül bunkóskodok vele, nehezen viseli az érzelmi hullámaimat. Budapesten éltem, 18 éves koromig , de sajnos apám elhunyt ezért Pécsre költöztem ahol anyám is él. Vele nem élek együtt de napi szinten találkozok vele . Ezt a házat ahol élek anyám, és a nagyszüleim tartották fent, most már nekem és a barátnőmnek kéne talpra állnunk de én infantilis, személyiségzavaros, drogfüggőként nem vagyok erre képes .

Anyám egy takarítói alkalmi munkát végez egy hotelben és megpróbált engem is beintézni, mert bár nem fizet olyan jól de egyszerű , 6 órás meló, és gyorsan fizet amit még elvállalok. Valószínűleg ott fogok dolgozni, de ettől még lesz rám büszke a barátnőm mert nem fogok tudni beleadni a számlákba stb. hiszen úgy is felesleges dolgokra fogom elszórni azt a kevéske fizut. Annyival lesz jobb hogy nem anyámtól fogok kunyerálni.

Egész nap otthon vagyon egyedül , bezárkózva. Semmi kedvem kimozdulni. Amikor a barátnőm megy valahová soha nem tartok vele, inkább otthon gubbasztok és szívom a gázt (már több mint két éve így teszek, először meg dezodorok gázát szívtam )

Azért nem modulok ki mert utálom ha valaki felismer az utcán és megszólít, vagy ha csak aprót kéreget mert ezeket a szituációkat nem tudom kezelni , félek a konfliktusoktól. Egyszer volt 16 évesen hogy a buszon ültem és beszóltak... hát akkor erőt vettem magamon és visszaszóltam, az lett a vége hogy leszálltunk a buszról lejátszani a nézet eltérést de elvertek egy kicsit. Nem hiányzik ez mégegyszer, és ráadásul garázdaságos ügyem is lett belőle bár nem rég zárult le csak és nem lett bajom belőle, a másik srác közmunkát kapott, én próbára bocsáltást.

Nem diagnosztizáltak infantilizmussal se személyiségzavarral viszont töltöttem fél évet előzetben és ott az igazság ügyi pszichológus utalt rá hogy borderline zavarom van szerintem az infantilizmus egyértelmű nálam hiszen az egész eddigi életem abból állt hogy felesleges hülyeségeket csináltam amikkel csak magamnak tettem keresztbe pl ugye nem jártam iskolába ès eldöntöttem hogy abba akarom hagyni csak azért mert nagyon tetszett a füvezés. Természetesen az esetek 95% nevetségesen keveset adtak azért a 3kért de nyilván engem ez nem zavart. Most már zavarna de akkor se tudnék mit tenni ellene, ezért nem nyúlok kábítószerhez mert úgy se azt kapom majd amit akarok. Aztán felgyújtottam azt a házat ahol édesapámmal éltem csak úgy. (Akkoriban nem rég kékhajnalkáztam és egy hétre rá apám nem adott rá pénzt és a telefonomat is elvette tőlem , ezért kiborultam. Nyilván a magoktól őrültem meg ennyire) Apámnak egy illegálisan üzemeltetett egy munkásszállodát és hát annak a területét lobbantottam lángra így hát simán baja eshetett volna a lakóknak. Emiatt az IMEI-ben ültem fél év előzetest, utána kiengedtek háziőrizetbe 2020ban. Akkor kezdtem el dezodort szívni mert a zárkatársam javasolta. (Ez csapott mára át töltőgáz szívásba)

...

Folytathatnám a "csoda" tetteimet.

Hogyan győzzem le a depressziót és az infantilizmust? Hogyan érhetném el hogy végre felnézzenek rám egyesek, legyenek baràtaim, meg tudjam védeni magam? Hol a kiút?