Szerintetek pszichiáterhez vagy pszichológushoz tudna többet segíteni?

Sziasztok!

25 éves nő vagyok, és az utóbbi időben, körülbelül az utóbbi 8-10 hónapban vettem észre magamon, meg persze a környezetem is, hogy valami nem okés velem, megváltoztam, olyan értelemben, hogy nagyon hamar leszek ideges, ingerlékeny vagyok, a semmin is feltudom húzni magam, túlgondolom a dolgokat, ugyanakkor nagyon zárkózott lettem, nem szeretek az emberekkel beszélni, főleg nem találkozni. A közelebbi baráti társaságomat is nagyon gyakran kerülöm, hajlamos vagyok inkább kitalálni valami ürügyet, csak hogy ne kelljen emberekkel találkozni. Amikor társaságban vagyok, akkor nagyon visszafogott vagyok, ha nem muszák inkább meg sem szólalok, szinte rettegek hogy valaki úgyis engem hülyének néz, vagy lejáratom magam. Nem a többi emberrel van bajom, hanem inkább magammal, szégyellem saját magam, pedig semmi rosszat nem csinálok, szeretek kedves, udvarias lenni mindenkivel. A testemmel, kinézetemet nem utálom. Társaságban viszont nagyon szorongok,annyira, hogy ha át teszem egyik lábam a másikra, már akkor nézem h ki néz, és nincs e valami vicces rajtam. Ami érdekes, hogy ha itthon vagyok, és amikor a legjobb barátommal vagyok, vagy a párommal akkor nincsenek ilyen érzéseim. A hangulatingadozások nagyon gyakoriak, egyszer jókedv, másik percben már magam alatt vagyok, vagy ideges. Annyira gyűlölöm, hogy ilyen vagyok, úgy érzem tovább már nem birom elviselni. Próbáltam ilyen megküzdési technikákat alkalmazni, hogy a problémáimról elterelem a gondolataimat, megpróbálok másokkal minél többet beszélni, jól érezni magam, ami az elején tök jól megy, utána azt érzem h kifogytam a témákbol, semmi sponteneitás nincs bennem, úgy érzem magam sokszor mint egy robot. Nem tudom már ezt elviselni, mert lassan-lassan igy mindenki elmenekül tőlem, elveszitem a körülöttem lévőket. Pedig régen nem voltam ilyen.

Nem tudom kihez forduljak, pszichológushoz vagy inkább a pszichiáterhez?

Koszi ha elolvastad idáig!

A rosszindulatú kommenteket kérlek hanyagoljátok, mert tudom magamról h szerencsétlen egy helyzetben vagyok, de próbálok tenni ellene, de egyedül már nem megy. Köszi!