Nagyon hosszú tudom,de ha van kedved olvasd el. Van ebből kiút? Kell Gyógyszer?

24 órás ápolóként dolgoztam külföldön,nem volt rossz a hely de a két hétben nem lehetett kimenni,max a kertbe.

Ott már kezdődött hogy esténként halálfélelmem volt .

Unalmas volt.

A beteg egész nap aludt,sok mindent nem tudtam csinálni, filmeztem olvastam főztem sütöttem de már azt is meguntam szépen lassan .

Egyszer volt egy pánikroham,onnan mar èreztem a gyomromban rossz érzést, pánikot, félelmet.2 hetes váltás volt .

Itthon elvoltam,bár egyedül élek,és végül már itt is kezdődött a halálfèlelem és hogy nem úgy éreztem magam ahogy szoktam, meg ilyen nagyokat kellett mindig sóhajtoznom,vagy pánikoltam.

Egyik hétvégén barátnőmèl aludtam,mondtam is neki milyen jó nem egyedül ébredni.

Másnap ez a betegem két év után meghalt.

Még visszamentem de már a cég talált egy másik helyet nekem.

Egyedülálló férfi aki nem szorul ápolásra,csak ne legyen egyedül.

Na mondom sem kell...egy két szobas lakás.

Se kert se semmi . Nem lehetett egyedül hagyni de munka nem volt.

Egy 10m2 penészes szobában ültem egész nap,a főzés és heti egy nap takarítas volt a összes munka .

Nagyon rossz állapotba kerültem.

Egész nap unatkoztam.

Gyűlöltem.

Utáltam.

Már nem volt hobbi ami lekötött volna ebbe a kis Penészes lyukban.

Az ablakon néztem ahogy szemben a játszótéren az emberek jönnek mennek

Egyre több pánikroham lett,elkezdtem magam figyelni és elkezdtem ideges lenni.

Néha napközben rámjött az ideg De aztán ahogy teltek a napok egyre durvább lett, már elkezdtem a szedni valerianat.

De így is fura volt minden.

Nem bírtam cigizni mert fura érzés volt.

Ha mentem fel a lépcsőn volt hogy egyszerűen a lábaim nem vittek tovább jött a pánikroham.

Gondolom már a testem sem akarta hogy menjek fel abba a kis lyukba ahol éltem ahol a napjaim töltöttem bezárva.

Kétszer voltam két hetet.

A harmadik alkalommal 4 nap után felmondtam és hazajöttem .

Akkor jó érzés volt de haza jöttem és rájöttem itt is egyedül vagyok és elkezdtem itthon is a 4 fal között élni .

Nem járni sehova,nem csinálni semmit csak feküdni.

És már olyan ideges voltam hogy orvos irt ki nyugtatót, és jövő hétre van időpont orvoshoz.

Egész nap ideges vagyok,csak magam figyelem,nem nézek tvt nem csinálok semmit

Közben néhány napja elkezdtem dolgozni...dejo végre emberek között leszek minden jó lesz minden megváltozik és meg szépen meggyógyulok!!

Aha... hát egy irodában dolgozom ahol teljesen egyedül vagyok úgyhogy ugyanott vagyok ahol eddig. És én nem tudom hogy mi lesz így.

Félek.

Félek mindentől.

Munka után haza jövök és csak idegesen fekszem,se házimunka se semmi.

Én a mindig pedans lány hetek óta nem takarítok.

Esküszöm azt érzem ha csinálni kell valamit ami nem fekvés akkor meghalok.

Ilyen gondolatok jönnek...

Nagyon remélem orvos, terápia segíteni fog és hogy jól leszek.

Mert ez így nem élet már.

Annyira szorongok,hogy már ha wcre kell mennem attól is megijedek.

Vagy mint ma a barátnőm azt mondta jobban nézek ki jobb a kedvem .

Attól is megijedtem hogy akkor most miért .

És igyekszem...megyek, elmegyek dolgozni,de ott is alig van ember körülöttem. És dolgozni is rettegve megyek,két nyugtató kell hogy elinduljak .

Ugye mggyógyulok????

24 órás ápolóként dolgoztam külföldön,nem volt rossz a hely de a két hétben nem lehetett kimenni,max a kertbe.

Ott már kezdődött hogy esténként halálfélelmem volt .

Unalmas volt.

A beteg egész nap aludt,sok mindent nem tudtam csinálni, filmeztem olvastam főztem sütöttem de már azt is meguntam szépen lassan .

Egyszer volt egy pánikroham,onnan mar èreztem a gyomromban rossz érzést, pánikot, félelmet.2 hetes váltás volt .

Itthon elvoltam,bár egyedül élek,és végül már itt is kezdődött a halálfèlelem és hogy nem úgy éreztem magam ahogy szoktam, meg ilyen nagyokat kellett mindig sóhajtoznom,vagy pánikoltam.

Egyik hétvégén barátnőmèl aludtam,mondtam is neki milyen jó nem egyedül ébredni.

Másnap ez a betegem két év után meghalt.

Még visszamentem de már a cég talált egy másik helyet nekem.

Egyedülálló férfi aki nem szorul ápolásra,csak ne legyen egyedül.

Na mondom sem kell...egy két szobas lakás.

Se kert se semmi . Nem lehetett egyedül hagyni de munka nem volt.

Egy 10m2 penészes szobában ültem egész nap,a főzés és heti egy nap takarítas volt a összes munka .

Nagyon rossz állapotba kerültem.

Egész nap unatkoztam.

Gyűlöltem.

Utáltam.

Már nem volt hobbi ami lekötött volna ebbe a kis Penészes lyukban.

Az ablakon néztem ahogy szemben a játszótéren az emberek jönnek mennek

Egyre több pánikroham lett,elkezdtem magam figyelni és elkezdtem ideges lenni.

Néha napközben rámjött az ideg De aztán ahogy teltek a napok egyre durvább lett, már elkezdtem a szedni valerianat.

De így is fura volt minden.

Nem bírtam cigizni mert fura érzés volt.

Ha mentem fel a lépcsőn volt hogy egyszerűen a lábaim nem vittek tovább jött a pánikroham.

Gondolom már a testem sem akarta hogy menjek fel abba a kis lyukba ahol éltem ahol a napjaim töltöttem bezárva.

Kétszer voltam két hetet.

A harmadik alkalommal 4 nap után felmondtam és hazajöttem .

Akkor jó érzés volt de haza jöttem és rájöttem itt is egyedül vagyok és elkezdtem itthon is a 4 fal között élni .

Nem járni sehova,nem csinálni semmit csak feküdni.

És már olyan ideges voltam hogy orvos irt ki nyugtatót, és jövő hétre van időpont orvoshoz.

Egész nap ideges vagyok,csak magam figyelem,nem nézek tvt nem csinálok semmit

Közben néhány napja elkezdtem dolgozni...dejo végre emberek között leszek minden jó lesz minden megváltozik és meg szépen meggyógyulok!!

Aha... hát egy irodában dolgozom ahol teljesen egyedül vagyok úgyhogy ugyanott vagyok ahol eddig. És én nem tudom hogy mi lesz így.

Félek.

Félek mindentől.

Munka után haza jövök és csak idegesen fekszem,se házimunka se semmi.

Én a mindig pedans lány hetek óta nem takarítok.

Esküszöm azt érzem ha csinálni kell valamit ami nem fekvés akkor meghalok.

Ilyen gondolatok jönnek...

Nagyon remélem orvos, terápia segíteni fog és hogy jól leszek.

Mert ez így nem élet már.

Annyira szorongok,hogy már ha wcre kell mennem attól is megijedek.

Vagy mint ma a barátnőm azt mondta jobban nézek ki jobb a kedvem .

Attól is megijedtem hogy akkor most miért .

És igyekszem...megyek, elmegyek dolgozni,de ott is alig van ember körülöttem. És dolgozni is rettegve megyek,két nyugtató kell hogy elinduljak .