Mi a baj velem??? Lent

Nekem ismerős az érzés, néha én is csinálok ilyet.

Azt vettem észre, hogy akkor vagoyk ilyen, ha frusztrált vagyok valamiért.

Pár példa:

1. Egy haverom és a barátnője összeköltözött. A lakást ahova mentek a srác szülei fizették. A srác 28-29 éve slétére összesen enm dolgozott még 2 évet sem szóval lényegében sem a lakásért, sem az autójáért nem tett lényegében semmit, a segge alá dugták.

Én és a párom 5 éve keményen odafigyelünk a költéseinkre, hogy 5 év múlva összejöjjön a saját házra való.

Ez nyilván frusztrált, úgyhogy lekezdtem a srácot cikizni amiért teljesen fogalmatlan pl a háztartás vezetésével kapcsolatban, hisz eddig az anyja csinált neki mindent, egy szendvicset sem tud összerakni magának.

Ahelyett, hogy örültem volna az örömének, hiszen a haverom....

VAGY

2. A társaságból két srác egyszercsak bedobta a chat-csoportba, hogy hát ők kiugrottak Prágába hétvégézni. Nekünk, a többieknek, nem szóltak előre, szóval esélyt sem adtak, hogy mi is menjünk.

Ez frusztrált, mert úgy éreztem ki lettem hagyva, én már nem is hiányzok nekik stb....

Itt már azért tudtam erről a handicapről, hogy ilyenkor átmegyek köcsögbe, úgyhogy visszafogtam magam, de azért kárörvendeztem magamban amikor kiderült hogy verték át őket egy turista-beetető boltban

Nyilván te és én különbözünk. Gondolom. De ha magamból indulok ki azt mondanám, hogy frusztrált vagy valamiért és ezt a feszültséget másokon vered le. Kihangsúlyozod a másik bénaságát, hátrányos dolgait, hogy ezzel jobb színben tüntesd fel magadat. Nem is feltétlen mások előtt, inkább magad előtt.

Aztán lehet, hogy nem így van, ez csak egy opció. De ha így van, akkor ezen egész könnyne lehet váloztatni:)