Meg fogok őrülni?

Az első válaszoló két kérdésével nagyon egyetértek, ezen kívül még zöld növények, talán zöld leveles növények fogyasztása jótékony a memóriára.

Szerintem érdemes lehet pszichológushoz fordulnod, mert talán van valami akkora traumád, amely netán olyan régi, hogy nem is emlékszel rá, mégis zavarja az összpontosításod és szétszórttá tesz, ami ha nem kezeled minél hamarabb, csak rosszabb lesz.

A rendszeres mindfulness meditálás is segíthet egyébként és úgy általában is az, hogy lassíts az életritmusodon, befelé is figyelj magadra, ne csak kifelé, amire a pszichoterápia is jó, ugye, hiszen ott pont azt tanulod meg, hogy hogyan figyelj magadra.

Mindezek mellett azt is megegyezném, hogy egy híres mondás szerint az ember, minden ember két dologtól fél igazán: az irányításvesztett megőrüléstől és a haláltól. De ha már rákérdeztél, az már szuper, hiszen te irányítasz, szeretnéd megérteni, hogy mi történik benned. Tanulj pszichológiát, neveléstörténetet a normáról és a normától eltérésről és tán magad is rájössz, hogy mi zavar annyira belül, hogy már a hétköznapi életedet is megzavarja.

Nekem is volt majdnem pont ugyanilyen jelenségem, nekem egyik napról a másikra kezdett rohamosan romlani a memóriám, éppen azután, hogy pszichológiát és fejlődéslélektant tanultam. Még mindig emlékszem az előadó tanár első mondataira pszichológiából:

"A pszichológia az emberrel foglalkozik. Minden emberrel. Nem csak az elmebeteg emberrel. Ezt azért emelem ki, hogy ne rohanjon mindenki rögtön terápiára azok alapján, amiket most tanulni fogunk."

És ez csak a bevezetés volt a pszichológiába. Valahol tök természetes, hogy minden egyes élő ember elkezdi a saját életével hasonlítgatni a normáról és a normától eltérőről tanultakat. Én is ezt tettem magamban, így értettem meg, hogy milyen szélsőségesen abnormális családban nőttem fel. Nem is csoda hát, hogy ha ezt a tényt annyira nem bírtam elfogadni az egészen addig tökéletesnek gondolt családomról, hogy az konkrétan szélsőséges memóriazavarral kezdődött, mind a rövidtávú, mind a hosszútávú memóriámat érintette, folyton mindent elfelejtettem, kb. 80-90%-át mind a rövid-, mind a hosszútávú memóriámból, pedig memóriajátékok győztese voltam mindig.

Sok év telt el már azóta, majdnem húsz is már, voltam is pár évig terápián, ami tényleg segített megértenem és elfogadnom, hogy mi is történt velem, ezért írom mindezt, hogy kezdd mihamarabb pszichológusnál, ha meg akarod állítani a szétcsúszásod.

Az Agymanók című rajzfilmben jól be van mutatva az ember agyának működése érzelmi szempontból, és ott is látható, hogy omlanak össze a főszereplő kislány személyiségének szigetei, amelyek azzá tették őt, ami, aki, rájöttem, hogy velem is pont ugyanez történt, ezért is szeretem annyira ezt a filmet, meg azért, mert azt is lehet látni, hogy hogyan épül újjá minden szétporladt személyiségsziget mind a trauma feldolgozásával, mind a főszereplő kislány felnövésével, azaz minél fiatalabb korban kezdesz el a lelki egészségeddel is foglalkozni, annál nagyobb eséllyel és annál gyorsabban is fejlődhetsz, hiszen ha netán valami olyan mélyen magadba temetett traumád van, amely hat rád, hogy esetleg nem is tudsz róla, akkor az már a reszeddé vált és természetesnek tartod, azaz minél idősebb vagy, annál mélyebben vannak benned eltokosodva azok a lelki tüskék, szálkák, amelyekre egy egész életét építettél mostanáig.

Röviden: keress fel egy pszichológust, minden iskolában kell lennie iskolapszichológusnak, de legalább nevelési tanácsadónak, illetve a háziorvosod is adhat beutalót.

Mivel még ma is sok ítélet és lenézés kíséri sajnos a pszichológiát, újra kihangsúlyoznám ezt a mondatot: "A pszichológia az emberrel foglalkozik, minden emberrel, nem csak az elmebeteggel", tehát senkinek nincs semmiféle oka szégyellnije magát amiatt, hogy terápiára jár. Ismerd meg önmagad. Amerikában úgy van pszichológusa szinte mindenkinek, mint bébiszittere vagy fogorvosa. A lelki egészség miért lenne kevésbé fontos a testi egészségnél?

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de remélem, hasznosnak találod, kérdező, meg netán mások is.