Miért aggódok túl mindent? Miért nem tudok reménykedni? Hogyan változtassak?

Az a problémám, hogy mindent túlaggódok és ez kihat a hangulatomra és az emberi kapcsolataimra is. Túlaggódok vizsgákat, orvoshoz menést, egészségügyi problémákat, mindenfélét.

Az is jellemző, hogy ha van valami, ami nagyon idegesít, akkor addig nem tudok igazán mással foglalkozni amíg az nyomaszt. Erre példa az, hogy mielőtt el nem jutottam a fogorvoshoz és meg nem tudtam, hogy milyen állapotban vannak a fogaim és mit lehet vele kezdeni, addig nem tudtam igazán elmélyülten foglalkozni más dolgokkal, mert ez aggasztott mindig. Ha meg kell csinálnom egy vizsgát, akkor addig amíg azzal nem végzek, nem tudok más vizsgára tanulni, mert csak akkor nyugszok meg ha látom, hogy sikerült az első.

Kikapcsolódni sem szeretek úgy elmenni, hogy van valami, ami nyomaszt és idegesít. Szeretnék úszni járni és termálfürdőbe járni, de tudom, hogy amíg nem leszek meg a mostani "fő" vizsgámmal, ami a legfontosabb és egy másik feladatomat nem végzem el, addig nem tudnék igazán felszabadult lenni a fürdőben sem.

Úgy vagyok vele, hogy a pihenés nekem akkor pihenés ha közben eszembe se jut, hogy például hány nap múlva van a vizsgám, de még két héttel előtte sem tudok nyugodt lenni teljesen. Vagy ha van valami bármi problémám, akkor nekem a pihenés nem igazi pihenés, mert annak pont az lenne a lényege, hogy úgy csináljam, hogy azon biztosan nem múlik semmilyen vizsga, közben nem problémákra gondolok, csak a jó dolgokkal törődhessek amit épp átélek. És hogy időben se legyek behatárolva, ne az órát kelljen nézni, hogy mire mennyi időm van. Ez vonatkozik tanulásra is. Ha egy beadandót kell írnom, akkor én azt is úgy szeretem, hogy egész nap azt csinálhatom és nem minden nap egy kicsit és csak arra koncentrálhatok.

Miért aggódok mindent túl?

Normális, hogy én teljes nyugalmat akarok és nem félig-meddig nyugalmat?

A másik nagy problémám meg az, hogy ha rossz dolgok történnek velem, akkor valamiért nem tudok reménykedni benne, hogy lesz az még jobb. Ha olyan időszakban vagyok, ami nehezebb, akkor nagyon nehéz nekem bízni a jövőben.