CPTSD miért nem személyiségzavar? Mikor megváltoztatja az is az embert?

A C-PTSD-re keresve találtam ide; és én egyetértek a kérdezővel. Valóban beleépül a személyiségbe és torzítja, simán lehetne szem. zavarnak tekinteni.

Amúgy van köze a mentális betegségekhez (C-PTSD relates to trauma model of mental disorders

Járok pszichológushoz, rengeteget foglalkozom mentálhigiénével, és mégis úgy érzem, hogy ez az egész nagyon kiterjedt probléma. És sokszor önkéntelenül előtör belőlem a PTSD.

9-es vagyok (és PTSD-ben érintett), és nyilván tényleg kiterjedt probléma, ami bármikor előtörhet, viszont ettől még mindig nem tesz személyiségzavarossá. Kialakulhat a trauma hatására is persze, de a szem. zavar nem attól szem. zavar, hogy hatással volt valami negatívan a személyiségedre. Némileg az elkerülés jellemző rám (PTSD előtt is már), de ha ez nem üt kóros szintet, akkor nem véletlen nem diagnosztizálnak szem. zavarossá. A kérdező sajnos nem mesél részletesebben, hogy megtudhatjuk, milyen tünetekre is gondol pontosan. Nekem pl. lehet akármilyen emlékbetörésem, lehetek akármilyen idegbajos, álmodhatok akármilyen durvát, akkor sem tudnék olyan lenni, mint pl. az a borderline-os ismerősünk, aki dührohamot kapott, ha nem kapott rövid időn belül választ, akkor tonnányi levéllel zaklatott, önmagát dühítette még be sem következett dolgokkal, órákon át képes volt szitkozódni az Isten felé (pedig korábban nagyon vallásos volt, egyenesen fundamentalista), meg nem lehetett kb. neki semmit mondani, mert percől percre változott a hangulata, előbb szeretett, majd az ellenségének tartott, mert valamit nem úgy gondoltál, vagy nem adtál meg neki. Soha, sehova nem tudott beilleszkedni, se suli, se munka, se barátok. Azért ilyet a PTSD önmagában nem csinál. Vagy volt itt nemrég egy paranoid kérdező, aki meg meg volt róla győződve, hogy őt figyelik, mert Berki meghalt és a Mazsihoz valaki az ő nevével kommentelt (mint kiderült, teljesen átlagos, kvázi tucat neve van), jah és a kommentelő mert vele egy évben születni, ergo őt figyelik és szórakoznak vele. Azt is ennek tudta be, hogy a covid miatt nem jutott munkához... Másnak persze irányított tündérmese (komolyan így írta) az élete, mert családja van, és nem tudtuk meggyőzni, hogy de sosem tudja, mi van a felszín alatt, milyen bánat, milyen gondok. Teljesen süket volt a racionalitásra...

Félreértés ne essék, nem a PTSD-t kicsinyítem, három éve vagyok benne, minden napomat érinti. Ettől azonban még mindig milliószor jobban vagyok, mint a fenti példák, tudok reálisan gondolkodni, racionalizálni, tudok viselkedni, társaságba beilleszkedni, stb. Egy szem. zavaros ilyet sokszor hírből se ismer, a racionalitás meg sok esetben teljesen hiányzik náluk.

Nekem border és és C-PTSD-m is van.

C-PTSD-vel diagnosztizálható emberek nagy része border is. Bordernek valamivel kisebb részének van C-PTSD-je.

Oka: akit egész életében vagy hosszasan traumatizáltak, annak nagy valószínűséggel lesz személyiségzavara.

A borderline zavaros betegek egy részének nincs komoly traumatikus élménye, család, iskola is rendben volt. Ők genetikailag érzékenyek, emiatt lett személyiségzavaruk.

Borderből sok rám nem jellemző. Be tudtam illeszkedni suliba, azóta munkába. Nincs dühkitörésem csak nagyon extrém esetben. Pl ha Anyu nem fejezi be az üvöltést hosszabb ideje. Alapból nehezen tolerálom mert ő is traumatizált. Tehát, ha durván hergelnek. Munkahelyen soha nem dühöngtem. Nem sürgetem, hogy a barátaim, barátnőim válaszoljanak. Nem sürgetek találkát. Negértem, ha lemondja. Nem sürgettem a párom, h érjen haza, sosem voltam féltékeny. Ő az volt. Nem viharosak az emberi kapcsolataim. Kivéve a terapjaimmal.

Ami jellemző:

Folyamatosan van öngyilkossagi gondolatom vagy halálvágyam (amit terapomon kívül alig tud vki. Annak a vkinek szintén van...). Ez részben depressziónak is betudható.

Falcoltam régebben. Évente 1x most is. Függőségre hajlamos vagyok.

Alapból azt gondolnám, hogy azért nem, mert a személyiségzavarok kialakulásában az első 18 évnek van nagyon nagy jelentősége, míg traumája bármikor lehet az embernek. Igaz, a C-PTSD összetettebb, és van olyan, hogy gyerekkorban történnek azok a traumatikus események.

Nekem van mindkettő. Borderline személyiségzavar és felnőttkorban kialakult C-PTSD. Míg a borderline szó szerint az egész életemre hatással van, a komplett személyiségemre, addig a C-PTSD csak a traumához köthető dolgoknál jön elő. Illetve ha nem lennék borderline, valószínűleg kevésbé éltem volna meg traumatikusan azokat a dolgokat, amik miatt a másik is kialakult.

C-PTSD-m van a pszichológusom szerint, és valóban sok mindenre kihat, ami a személyiséget érinti. Azt olvastam egyébként, hogy a c-ptsd-t sokszor diagnosztizálják félre és kapjak meg ezek az emberek a borderline címkét, szóval ha a pszichiáter a fennálló tünetek alapján össze tudja keverni a kettőt, biztos, hogy van átfedés és nem.olyan egyszerű szétválasztani. Ha elolvasom a borderline jellemzőit,nagyon sok igaz rám, de van, ami nem, mint ahogyan mondják is, nincs két egyforma borderline. Fiatalabb koromban ezek jobban előjöttek, de akkor rá lehetett fogni a kamaszkorra, viszont nálam minden megmaradt, csak a korral nagyon sok mindent megtanultam elrejteni, mert muszáj, de ez az elfojtás nagyon megterhelő és kimerítő a számomra, és néha azt hiszem, jól megy, de mindig kiderül, hogy ugyanúgy kilógok továbbra is, pedig 40 vagyok. A csendes borderline-nak sem könnyebb az élete, sőt.

Szóval a kérdésre válaszolva, a szakemberek biztos tudják, mi mitől személyiségzavar és mi mitől nem, de kiindulva abból, hogy a DSM is állandóan módosul a kritériumokat illetően egy-egy zavarnál, betegségnél, illetve, hogy maguk a pszichiáterek is folyamatosan félrediagnosztizálnak embereket a boredline-bipoláris-C-PTSD vonalon, itt semmi sem biztos.