Depressziós lehet a barátom?

Sziasztok!

Van nekem egy csuda aranyos, aggódó, segítőkész barátom, akivel már több, mint kettő éve alkotunk egy párt, viszont van, ami már egy ideje nem hagy nyugodni vele kapcsolatban.

Vannak napok, de akár hetek is, amikor nagyon levert, semmihez sincs kedve és az öngyilkosság gondolatával “fenyegetőzik”. Ezek a pillanatok nem folyamatosan állnak fenn, hanem időszakosan jelentkeznek nála, és hiába próbáljuk meg a szeretteivel jobb kedvre deríteni, olyan, mintha meg sem hallaná, amiket mondunk neki.

Volt példa már olyanra is, amikor egy családi összejövetel során egyszerűen csak bezárkózott a szobájába, elfeküdt az ágyon és elsírta magát; amikor pedig megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, azt felelte, hogy ő mindenkinek csak ártani tud, fájdalmat okoz másoknak és nem szereti senki.

Azt is elmondta, hogy neki fiatalabb korában nem voltak barátai, valamint nem kapta meg azt a kellő mennyiségű szeretetet és törődést, amit kellett volna, emiatt pedig úgy érezte/érzi, hogy őt nem szereti senki, és amikor eltűnik egy-két napra, az valójában nem ellenem irányul, hanem pusztán csak annak a következménye, hogy elfelejti azt, hogy van, aki igenis tiszta szívéből szereti és ténylegesen érdekli, hogy mi van vele.

Tudni illik még azt is, hogy heti öt napot dolgozik, heti öt edzése van és minden hétvégén egy meccse, így hát nem nagyon van ideje bármi mást csinálni ezek mellett; viszont amikor mi megismerkedtünk még nagyban tombolt a járvány, a munkahelyeink és iskoláink zárva voltak, neki nem volt edzése, és sokkal több időnk volt egymásra.

Túráztunk, sportoltunk, filmet néztünk, és akkor láttam rajta, hogy sokkal boldogabb és felengedettebb volt, mint most, hogy ismét beleragadt ebbe az ördögi, soha véget nem érő körbe.

Úgy érzem, hogy valami nincsen rendben vele, és tudom milyen az, amikor az ember eléri a teljes kiégés szintjét, azonban velem ellentétben Ő ezt nem hajlandó beismerni és elfogadni, ezáltal pedig én sem erőltethetem azt, hogy menjen el egy pszichológushoz és beszélgessen el vele,- hiszen nem szégyen, tavaly tavasszal én is megfordultam nála párszor.

Nagyon szeretnék segíteni rajta és mellette állok mindenben, de sajnos amíg Ő nem tud segíteni magán és rendbe rakni a gondolatait fejben, addig én sem tudok sokat tenni érte.

Ti mit gondoltok erről? Voltatok már hasonló szituációban?

Szívesen meghallgatom a ti történeteiteket is, azonban a negatív és rosszindulatú megnyilvánulásoktól kérlek kíméljetek, elég rosszul érzem magamat így is ebben a patthelyzetben.

19/L