Mi a gond velem, vagy ennyire rosszul választok?

Kicsit bonyolúlt lesz: nem gond ha nincs kapcsolatom, teljesen jól elvagyok nélküle is. Amikor kapcsolatom van, akkor sem telepeked rá a másikra, sőt, én ragaszkodom a külön is töltött időhöz. Tehát ha a másiknak van vmilyen hobbija, azt tegye nyugodtan, érezze jól magát, vagy nyugodtan menjen el a barátaival stb. Nálam sosem volt az, hogy ezt zokon vettem volna, vagy "engedélyt" kellett volna tőlem kérni ezekre. Féltékeny típus sem vagyok, sőt jómagam eleve irtózom a féltékeny, birtokló emberektől. A gondom az az, hogy ezekkel a tulajdonságaimmal rendre vissza is éltek. Úgy vették, hogy mindent szabad, leginkább engem hanyagolni. Ezek addig szoktak fajulni, hogy az én igényeim semmibe lettek véve. Ez kb minden kapcsolatomban így volt. Finoman, normális hangnemben meg szoktam mondani ha valami hiányzik, a kompromisszum nem gond, de ebből az lesz, hogy egyoldalú lesz ez. A kéréseimet semmibe veszik, és játszmázni kezdenek velem, mert ritka az olyan toleráns nő mint amilyen én vagyok. Ebből az szokott lenni, hogy kihasználnak és visszaélnek a szeretetemmel, jóindulatommal. Nem értem a dolgokat, mármint ha hatarozottan, öntudatosan (ugyanakkor a másikra tekintettel léve) kiállok önmagamért, azt nem veszik komolyan. Azt sem ha szépen kérek, azt sem ha kiállok önmagam igényeiért. Feltűnt hogy kb minden kapcsolatomnak uazt a vége: érzelmileg semmibe vesznek, hanyagolnak, de elengedni nem akarnak, a jóindulatomra jatszanak, majd amikor találnak mást, kidobnak, de sosem korrekt módon. Tudom hosszú lett, de valaki megmondaná, hogy velem van-e a gond (ha igen mi az) vagy én választok ennyire rosszul?