Hogyan segítsek a lányomnak?
Lányom 18 éves. Régebben, pár évvel ezelőtt nagyon nyitott volt mindenki felé, voltak barátai, sokat járt el velük programokra.
Gimi első évében szerelmes lett egy osztálytársába, jártak is. Viszont nagyon viharos volt a kapcsolatuk, mert a fiú elhanyagolta és csúnyán viselkedett vele, kétszer is szakítottak, mire végleg vége lett. A vége sem volt sima ügy, mert a fiú zaklatta, nekünk is bele kellett avatkoznunk. Sokat sírt akkor, nehezen tette túl magát az egészen. Az osztályban a fiú elmarta a barátnőitől, háta mögött mondott dolgokat.
Aztán a sulin kívüli barátai sorra becsapták, hátbaszúrták, így velük is megszakadt a kapcsolata. Tudok mindenről, mert mindent elmondott nekem, sokszor megmutatta miket írtak neki, és a saját szememmel láttam, amikor a legjobb barátnője hazudott neki (pár nap múlva kiderült a hazugsága).
Most van egy kapcsolata, nagyon jó én úgy látom, sokat jár a fiúval külföldre is, viszik a srác szülei őt is.
Ez így jól hangzik. De!
Azóta az osztályban úgy érzi egyedül van, nem fogadják be, nem barátkoznak vele. A lányok 2-esével, 3-asával járnak, nem tud csatlakozni hozzájuk. Hiába mondom neki, hogy nyisson, úgy érzi, hogy őt nem szeretik.
Pedig egy nagyon kedves kislány, jóindulatú, segítőkész. Nem azt mondom, hogy mindig egyedül ül, mert beszélget, de ha őt nem hívják oda, vagy nem mennek oda hozzá, akkor azt gondolja, hogy nem szeretik.
Most lesz egy osztálykirándulás (3 napos), nagyon fél mi lesz ha senkivel sem tud beszélgetni, mert mindenki kis csoportokban csinál közös programot, csak neki nem szólnak majd, őt nem hívják majd. Kivel fog aludni, mindenkinek megvan már a szobatársa, stb.
Próbáltam tegnap este lelket önteni belé, de nagyon stresszes emiatt.
Mit tudnék neki még mondani, hogy ne legyen ennyire önbizalomhiányos?
válasza:Én a helyében beteget jelentené és nem mennék el.
Minek elmenni és szenvedni napokon át?
válasza:En is vagyok. Én bár fiú vagyok.
11.-es, én el sem mentem az osztálykirándulásra napokra nem fogok egyedül lenni. Nekem is voltak "barátaim", de abban a bizonyos baráti társaságban volt egy gyerek aki folyton b*sztatott aztán amikor vissza szóltam akkor ellenem fordultak. Neten pár barátom van, és a városon kívül is (200km+), suliba egy sem. Levegőnek vesznek elnyomnak. Szerintem ez van a Te lányoddal is.
Sajnos nincs mit tenni. Vagy váltson sulit vagy barátkozzon sulin kívül. Bár ahogy meséltél ezzel az osztállyal ne barátkozzon.
Nem akar kifejezettem barátkozni, csak egy kicsit beilleszkedni, illetve visszailleszkedni.
Az a baj, hogy nagyon magára veszi, ezért sokat bánkódik.
Mondtam neki, hogy ne menjen el az osztálykirándulásra, de ezt nem tartja jó ötletnek, mert akkor megint kihúzza magát a közösségből.
válasza: válasza: válasza:Igazából tudom, hogy “olcsó trükk”, de kb. minden társaságban beválik: csináljatok valami finom sütit, amit úgy 90%-ban mindenki szeret és vigye el, kínálja a többieket, vonja be ő őket a beszélgetésbe, társaságba, tudom félénken, visszahúzódóan olyan hülyén érzi ilyen szituba magát az ember, de ha kicsit megerőlteti magát hamar kinyílnak először a haverság kapui, majd a barátságé is. Sima csoki is működhet, meg hasonlók.
Ez lehet úgy néz ki, mintha “meg akarná venni” a barátságukat, de ha nem tesz semmit, miért kéne vele varátkozni? - ezt már csak gondolom, de a telefonba roskadva siralmas fejet vágva senki nem nyújt potenciális barát képet.
válasza: válasza: válasza:Kicsit félreértitek. Nem rekesztik ki őt, csak mivel nincs túl jó pozícióban, ezért ŐK nem mennek oda hozzá. És ezért magára veszi a dolgokat, és ő sem nyit feléjük.
Vannak napok amikor boldogan jön haza, mert sokmindenkivel beszélgetett, de vannak napok, amikor magányos, mert mindenki a saját kis klikkjével van. És sírdogál, hogy nem szeretik. Pedig mondom neki, hogy ne gondoljon bele többet a kelleténél.
Mondok egy példát: hétvégén leégett. Ujjatlan pólóban ment iskolába, és persze jó piros a válla. Kérdezték tőle az osztálytársak, hogy te jó ég, mi történt veled, hol voltál, hogy nézel ki?! Hazajött, mondta nekem, olyan ciki volt, mindenki megszólta. Kérdeztem gúnyolódtak, vagy csak úgy mondták? Nem gúnyolódtak, csak erősen szóvá tették.
Válaszoltam neki, na és? Én is ugyanígy reagáltam amikor megláttalak este. Nincs ebben semmi.
Szóval mindent túlreagál, és ezért nem tudom mit tegyek. De szakembert fogok megkérdezni, mert szerintem ez valami trauma az elmúlt évek eseményei miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!