Nagyon nárcisztikus vagyok. Mit tegyek?

Rejtett nárcisztikus vagyok, azaz introvertált, de mégis megvannak a betegség jelei nálam. Mindig is többnek gondoltam magamat mindenkinél, észre se veszem sokszor iskolában ha egy olyan ember beszél hozzám aki az én gondolkodásom szerint egy senki hozzám képest, egy szolga. Van hogy harmadjára szól hozzám amire egyáltalán észreveszem hogy hozzám beszélt és nem máshoz. Amikor látok egy ilyen tipik lúzer bandát bezsélgetni, magamba mindig nevetségesnek tartom és nem bírom felfogni hogy hogyan létezhetnek ilyen szerencsétlen stréber kis nullák. Namármost, esküszöm még örülnék is ha ezt pl mind ki tudnám mondani. De mivel introvertált vagyok, ezeket a gondolataimat sajna nem tudom kimondani kb senkinek se, magamba maradnak. A családom előtt viszont teljesen kiélem a beképzeltségemet, bocsánatot sose tudok kérni vagy nagyon nagy elhatározottság kell hozzá. Empátiát nem érzek senki felé, úgy gondolom ha én ide leszülettem akkor ne a mások javát nézzem már. Egyszer meg fogunk halni, senki se fog ránk emlékezni, minek foglalkoznék én bárkivel is? Egyedül a családtagjaimmal szoktam úgymond foglalkozni, születésnapjukra ajándékot venni, de ezt is csak azért hogy ne legyen bűntudatom és ne érezzem magam rosszul. Tegnap összevesztem nagyon egy-két családtagommal, de azóta is kerüljük egymást a házba és nem beszélünk. Alapvetően az történt hogy számonkértek valamiért amit tettem, én elküldtem őket az édes anyjukba (csak csúnyán) és szétvertem egy két dolgot a házban. Én ugyan bocsánatot biztos nem fogok kérni, majd kiheverik. Na szóval ezt hogy szokták kezelni?