Gondolkoztál már azon, hogy megölöd magadat?

Igen.

Nem volt semmi értelmes, ami visszatartson.

Egy feltételt szabtam magamnak, ha bekövetkezik, akkor maradok, ha nem, akkor megyek. (bekövetkezett)

Soha, pedig amióta az eszemet tudom mélyen vagyok. 31 éves vagyok, és kb. 15 éves korom óta (ez középiskola kezdete) nem kaptam senkitől pozitív visszajelzést, rengeteget bántottak, voltam depressziós, pánikrohamos, stb.stb. Most is lent vagyok lelkileg.

De a saját életem nem venném el. Több okból is. Én ennyi sz.r után is bízok abban, hogy lehet és lesz is jobb. Na meg tudom azt is, hogy mennyi ember élne szívesen aki egyébként már nem él. Látni hogy egy fiatal 18-20 éves meghal autóbalesetben... Engem valahogy elborzaszt. Hogy ennyi volt nekik. Hogy egy csomó dolgot nem fognak megtapasztalni amit mi még igen. És nem önszántukból. Én félnék meghalni. Nem a haláltól, hanem hogy itt hagyom ezt a létet úgy, hogy nem vártam meg mi lesz a végén. Mert egyszer úgyis vége lesz. Minek siettetném?

Mi tartott vissza?

- a félelem a szellemi következményeitől a döntésemnek (hiszek a lélekben)

- hogy ha nem sikerül, akkor lenyomorodhatok, na akkor leszek igazán nagy szarban

- a tettem rossz hatással lesz másokra, hozzájárulhat mások életének tönkremeneteléhez, öngyilkosságához

30 éves korom körül jutottam közel az öngyilkossághoz, az egész huszas éveim egy kálvária volt és nem tartott semerre az életem 30 évesen.

Most 39 vagyok. Egy felismerés segített változtatni ti. hogy nem a vak véletlen irányítja az életem, Isten gondviselő.

5 vagyok, még az is visszatartott, hogy kvára nem könnyű megölni magad, erre akkor jössz rá, amikor már tényleg meg akarod tenni. Nincs elegáns és könnyű módozata.

Egy kis riogató film egy kamaszként öngyilkosságot megkísérlő nő élménye

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

https://www.youtube.com/watch?v=XPY07Wf8mhI

ez a film már akkor is fenn volt mikor 30 voltam, és meg is néztem