Mit lehet várni egy antidepresszánstól?

Állapotfüggő

Nagyon súlyos depressziónál:

Tudjak dolgozni, ágyból fel tudjak kelni. Tudjak hajat mosni, körmöt ápolni. Legalább a munkavégzéshez szükséges minimumokra képes legyek.

Jobb állapotban:

Legyen energiám, ne vonszoljam magam, hanem tudjak rendesen járni, jobb kedvem legyen, örömteli dolgok okozzanak örömöt, motiváltságot.

Nekem nincs olyan megoldandó problémám, amit ha megoldanék, akkor nem lenne visszatérően depresszióm. Nekem maga a depresszió a gond, amin nincs mit megoldani.

Mozgás, egészséges étkezés, gyógynövényes dolgok, ima, elfoglaltságok és hasonlók nem segítenek.

Sajnos a gyógyszerek sem igazán hatnak, de a semminél jobban. Jól akkor hatott amikor kétfe antidepit szedtem, de ezt nem engedi az orvosom mert bipol kevertbe tolt.

Dr Ratkóczi Éva pszichiáter és kiképző terapeuta válasza antidepi témában:

Idézem

"Pszichoterápia vagy gyógyszer?

2010, december 17 - 09:37 - babarczyeszter

antidepresszáns | terápia | pszichoterápia | nyugtató | antipszichotikum

A gyógyszereknek is és a "beszélgetős terápiának is" megvan a maguk helye.

A gyógyszerek bizonyos esetekben, így a súlyos depresszióban, elengedhetetlenek és életmentőek lehetnek. Ítéltek már el (nem nálunk, Amerikában) orvost, mert nem adott depresszióban antidepresszívumot és a betege meghalt. Ez tehát műhibának számít. Súlyos depresszióban u.n. "kognitív blokád" alakul ki, ami azt jelenti, hogy a lelki élmények teljes mértékben a depresszió által meghatározott negatív gondolatok foglyává válnak, és ezen a blokádon semmilyen pozitív hatás nem tud áthatolni, mert a pozitív információk vagy teljesen kirekesztődnek, vagy negítív jelentést kapva torzulnak. Mivel ez a pszichoterápiás hatásokra is érvényes, ilyenkor a megfelelő gyógyszeres segítség ahhoz is elengedhetetlen, hogy a pszichoterápiás hatások iránt befogadóvá váljék az agy.

Bízhat tehát továbbra is a gyógyszerekben, illetve hallgasson szerintem a saját tapasztalataira. Ha nem találja elég hatékonynak, vagy mellékhatásokat tgapasztal, beszélje meg a kezelőorvosával. Nagyon sok féle antidepresszívum van, lehet válogatni és legtöbb esetben sikerül megtalálni személyre szólóan a legmegfelelőbb hatóanyagot és dózist. Persze, nem csodaszerek, sokszor csak enyhítik, nem szűntetik meg a depressziót - de ez azért nem mindegy. Többnyire tényleg érdemes kiegészíteni beszélgetős terápiával, főleg akkor, ha lelki okok is szerepelnek a depresszió kialakulásában. Van olyan kognitív terápia, amely magát a depressziós gondolkodásmódot célozza meg, ami a kiváltó okoktól függetlenül is segíthet bármely eredetű depresszióban - persze még a kognitív blokád előtt, vagy amikor már az elmúlt.

Vannak ugyanakkor olyan állapotok, amelyekben a pszichoterápiát kellene elsőként választani, és csak az esetek kis részében van szükség egy jó pszichoterápia mellett, esetleg csak átmenetileg gyógyszerre is. Ilyenek a régebben neurózisnak mondott szorongásos tünetcsoportok, aggodalmaskodás, fóbiák, pánikrosszullétek, és a kényszeres tüneti képek egy része, valamint a nem elsősorban biológiailag meghatározott enyhe, esetleg közepes depressziók, és a nem túl súlyos személyiségzavarok.

Sajnos igaz, hogy a mai hazai egészségügy káros mértékben gyógyszercentrikus, amiről már valahol bővebben írtam. Tényleg előfordul, hogy pszichoterápia híján kizárólag a gyógyszereket nyomatják, emelik, halmozzák és elfelejtik közölni a mellékhatásokat vagy nem ügyelnek kellőképpen illetve nem hívják fel a figyelmet a függőségi veszélyre az arra hajlamosító gyógyszereknél.

Tehát a gyógyszerártalmakról szóló adatok igazak lehetnek, de ezek nem csorbítják a megfelelő esetben és módon adagolt gyógyszerek - adott esetben életmentő, de mindenkképp lényeges szenvedéscsökkentő - hasznát-

üDV, éVA"