Asperger-esként érdemes inkább Asperger-esekkel barátkozni?

#6

Igen, a kézrázás nagyon gyakran csináljuk. De muszáj, mert ha visszatartom és nem engedek a késztetésnek, elkezdek szédülni és elfogy az energiám. Gondolom a belső feszültségek miatt. Jobb az, ha rázom a kezem

A 10-eshez meg annyit, hogy ez elgondolkodtatott téged, hogy vajon miért mindig a neurotipikusak bántottak"? , ahogy írtad...

Te pl nem bánthattad meg valamivel őket? Talán észre sem vetted... Hm. Érdekes, hogy tényleg csak érdeklődöm, de adekvátan senki sem válaszol, aki kompetens volna...

#13

Mi autisták nem hazudunk, emellett nem csak másoktól de saját magunktól is elvárjuk, hogy az ígéretünket betartsuk. Nálunk olyan, hogy "trend", meg "játszmák" a neurotipikusok világából, nem létezik. Ha valamit tudni akarunk, megkérdezzük. Ha valaki kérdez, őszintén válaszolunk. Aki szeret minket, azt viszontszeretjük. Mi nem lökjük el a szeretteinket, csak mert problémája van, csak mert gyengének érzi magát. Ilyet csak neurotipikusok csinálnak. Autistákat, sérülteket nem láttam így viselkedni.

Normális neurotipikusok (és normális nemsérültek) létezésében kételkedem az eddigi rossz tapasztalataim miatt, de kifejezetten boldog lennék, ha nem csak léteznének, de szeretnének is engem.

Teljesen magányosnak érzem magam. Szeretetre, megértésre, törődésre, odafigyelésre van szükségem. Eddig mindig én adtam erőfeszítéseket, de nem kaptam adekvát viszonzást.

#Kérdező

Sajnos autistaként fogalmam sincs, hogy mit jelent az, hogy ha valaki tényleg őszintén ott van mellettem, ha valaki kitart mellettem, ha valakit tényleg érdeklek, ha valakivel megoszthatom az érdeklődésemet, ha valakivel elmehetek nyaralni. Nem tudom, hogy milyen az, hogy ha egy lány felnéz rám, büszke rám azért amilyen vagyok és nem csak akkor vagyok jó neki, amíg fizetem az éttermi fogyasztásokat, mozikat, egyéb programokat - de amint nekem lenne szükségem odafigyelésre, törődésre, segítségre, támaszra, vigaszra, egyből el vagyok lökve.

Az lenne a logikus, ha Aspergeresként egy másik Aspergeres tartana ki mellettem a végsőkig, de én vagyok az egyetlen Aspergeres, akinek a testi érintések az elsődleges szeretetnyelve és a minőségi idő a másodlagos. Én vagyok az egyetlen Aspergeres, aki biztonságra, szeretetre vágyik. Még sosem találkoztam magamhoz ténylegesen hasonlóval.

Van az a mondás, hogy vakok között félszemű a császár, itt inkább az, hogy sérültek között a magasan funkcionáló Asperger-szindrómás autista a császár. Egészségeshez túl beteg vagyok, sérülthöz túl egészséges. Nem tartozom sehova, nem találom a helyem. Rengeteg fájdalom/sérelem van bennem, és eddig rengetegszer kaptam azt, hogy félnek tőlem, hogy agresszív vagyok (mert amikor dührohamom van, akkor kiabálok és a körülöttem levő tárgyakat tönkreteszem - de emberre állatra nem emelek kezet, pláne nem gyerekekre és pláne nem Nőkre), és nem tudnak velem mit kezdeni.

A zenék nem hoznak ki belőlem érzéseket, számomra csak emlékek és adatok. A környezetemben én tudok a legjobban angolul és én értek a legjobban a játékokhoz - társasjátékokhoz és videojátékokhoz egyaránt. Rengeteget képes vagyok beszélni, mert nincs aki meghallgasson engem, nincs kinek elmondjam. Gyakorlatilag egyedül élek. Számomra a természet csak textúra, ami ott van. Semmi érzelmet nem hoz ki belőlem. "A" pontból "B" pontba megyek, számomra csak akkor van értelme a sétának, ha ezzel annak okozok örömet, akit szeretek.

Nem tudom, hogy Aspergeresként kivel "kéne" és "érdemes" barátkozni, mert úgy érzem, hogy engem nincs miért szeretni a környezetem visszajelzése alapján.

Hát, akkor széles a spektrum, mert nekem volt mar olyan tapasztalatom, hogy autista nem tartotta be az ígéretét, nem egyszer, mert így jobb volt neki. Úgy jellemezte mindig magát, hogy ő törődő, figyel a másikra, fontos neki a másik, érzékeny", sajnos a gyakorlatban ez nem nyilvánult meg. Sőt nem egyszer inadekvátan bántóan viselkedett,sőt ignorálóan, mert valószínű nem bírta éppen interakciót, elvolt magában, mas dolga volt. Egyértelmű, hogy ezeket ő észre sem vette. Vagyis hogy is vehetné észre, látná be egy aspergeres, ha szociális esetlenség játszik nála?! Általában mindig támadóan lépett fel, mikor tükör lett elé tartva.

A barátság igénye egy aspergeresnél, kicsit ellentmondásos dolog...

#14

Tiszta szívemből írtál.

#15

Akkor te nem Aspergeressel beszélgethettél, hanem egy rendes autista emberrel. Aki mélyebben van a spektrumon.

De egyébként egy igazi Asperger szindrómás tényleg teljesen olyan mint amit #14 írt. Én is ugyan ezt látom önmagamon, amiket leírt.

Már párszor kaptam leszidást, mert eltérek másoktól.

Nekem amikor nem bírom tovább a magányt, akkor van gyakorikérdéseken vagy pedig lelkisegély szolgálattal szoktam beszélgetni. Valamint van pszichológusom is,csak azért hogy a magányom eltűnjön.

Hát nézd, én nem tudom, mert én nem vagyok aspergeres, remélem ettől még valamit ér azért a válaszom. A tapasztalatodat lehetetlen vitatni, mert ez a te megélésed, én pusztán azt gondolom, hogy nem jó kategorizálni, ahol megértés van, elfogadás van, ott érzed jól magad. Ez lehet aspergeres, meg neurotipikus is, vagy bármi más. Tehát ezt egyénenként tapasztalod meg, lehet ilyen neurotipikus ember is. A gond az, hogy a legtöbben semmit nem tudnak az autizmusról. A legtöbb ember felszínes és sajnos, mondjuk ki, nem nagyon gondolkodik. Persze attól, hogy racionális szinten tisztában vagy ezzel, még bánthat.

14: nekem szimpi vagy annak alapján, amiket leírtál magadról. Biztos, hogy szerethető vagy. Egyébként én abszolút ezt érzem, asp nélkül is, hogy olyan, mintha egy búra alatt élnék.