Szakember tudna ebben segíteni?

Nem is tudom hol kezdjem. Tulajdonképpen elég nehezen megy számomra a szociális élet. Nagyon, nagyon csöndes vagyok, azokkal az emberekkel is keveset beszélek, akiket ismerek. Egyrészt egyszerűen nem érzek motivációt arra, hogy beszéljek, másrészt sokszor nem tudok miről beszélni. Egyedül anyámmal tudok rendesen dumálni, meg egy-két barátnőmmel. Senkinek nem nyílok meg. Gondolom mondanom se kell, hogy nem sok barátom van. Suliban is nagyon nehezen ment a beilleszkedés. Ez van egész kiskorom óta.

És itt nem arról van szó, hogy egy csendes introvertált vagyok, hanem nagyon szélsőséges a szociális viselkedésem (vagy mondhatjuk úgy, semmittevésem, némaságom). Meg vagyok győződve, hogy valami pszichés problémám van.

Amikor összejöttem az első barátommal, akkor jöttem rá igazán, hogy elég gázos helyzetben vagyok (jóval idősebb volt nálam és elég toxikus volt velem szemben). Nem tudta elfogadni, hogy ilyen vagyok, ezért folyton csesztetett (pedig ő is introvertált volt).

Mondjuk, ha elmentünk a családjához (pl. karikor, mikor sokan voltak), vagy rokonához (leginkább a tesójához + sogornőjéhez), már előre gyomorgörcsöm volt, mert nem mertem/tudtam beszélni velük és rettenetesen szorongtam. Bár nem is igazán szólt hozzám senki. Aztán másnap le is lettem b@szva, hogy milyen pocsék barátnő vagyok.

Szóval rádöbbentem, hogy emiatt párkapcsolatot sem fogok tudni normálisan kialakítani, nem hinném, hogy ezt bárki elfogadná.

Valamit kell ezzel csinálnom, mert ez így nem járja. Mit lehetne tenni? Szakember tudna ebben segíteni?