Hogy dolgozzak azon, hogy több éves munka tapasztalatom legyen szorongással?

Szerintem ne gondolkodj tíz évben előre, csak saját magadon növeled a nyomást meg a feszkót vele.

Plusz, tíz évet még az is ritkán marad manapság egy helyben, akinek nincs semmilyen szorongása, fiatalként a nagyobb mobilitás jellemző. Szóval ne akadj ki, ha úgy alakul, hogy hamarabb váltasz. :)

De egyelőre gondolkodj kicsiben, mindig csak annyit előre, ami még nem okoz kezelhetetlen mértékű szorongást. Legyen meg a munka. Menj be dolgozni. Menj be holnap is. Menj be jövő héten is. Menj be jövő hónapban is. Növelheted a célokat, ahogy nő a komfortérzeted is a helyzetben. :) A sok kicsi holnapból pedig hamar lesznek évek, hidd el.

Én is így voltam ezzel.Az első munkahelyemen iszonyatosan nehéz volt elindulni a szociális szorongás miatt.De mondhatjuk hogy sodródtam az árral.Tudtam hogy ezt kell tenni és kész.A kötelességtudatom vitt előre minden nap.És mindig lett valahogy.Igaz jó helyre kerültem,normális közegbe.De a munkában semmi tapasztalatom nem volt, nehezen rázódtam bele,és ez komoly feszültséget okozott bennem.Sokszor voltam a határon hogy otthagyom a munkahelyet.De végül nem így tettem,kitartottam és csináltam még akkor is ha voltak rossz élményeim,akár munka, akár munkaközösség téren.Végül 8 évet dolgoztam ott.Most a második munkahelyemen vagyok, ahol lassan már 9 éve dolgozom.

Minden kezdet nehéz, és ez nem csak a szociális fóbiásokra igaz.

Én azt tudom javasolni hogy vegyél egy nagy levegőt és menj bele gondolkodás és agyalás nélkül a dologba lesz ami lesz alapon.Én az élet minden területén rengetegszer voltam már úgy, hogy előre agyaltam és lejátszottam pontról pontra a dolgokat és annyira rágörcsöltem mindenre hogy nagyon szorongtam miatta,és voltak pillanatok mikor inkább kihátráltam a dologból.Ha viszont nem hátráltam ki, akkor többnyire azt tapasztaltam hogy nem is volt annyira vészes az adott dolog,mint amennyire én előre elgondoltam.Úgyhogy sokszor megyek bele úgy dolgokba hogy persze józan ésszel végig gondolom, és félek is, de megpróbálom elnyomni ezt és csinálni lesz ami lesz alapon.És mindig van valahogy.Ha pedig rossz tapasztalat ér, akkor abból megpróbálom levonni a következtetést, és tanulni belőle,jobb lenni.

Az a helyzet hogy a szociális szorongás szemét egy dolog,nagyon megtudja keseríteni az ember életét.Viszont az élet tanulható! Persze ez így hülyén hangzik, de attól még igaz.Minél többet tapasztal az ember, annál jobban meglátja,megtanulja hogy kell viselkedni az adott helyzetben.

Ha nagyon szorongsz, gyógyszer is segíthet. Nem hittem a gyógyszerekben, de tényleg hat. Pszichoszomatikus tünetet is megszüntetett nálam. Persze van hátránya a gyógyszerszedésnek, mérlegelni kell, hogy megéri e. Nekem igen. Szerencsére nem durva gyógyszert szedek (Citalopram), 10 éve.

Már sokadszor írom le itt a GyK-n, hogy nekem a hit is rengeteget segít az egyensúlyban maradásban. Mindazt végigéltem, amiket leírtál, a munkanélküliséget, nekem mondjuk a szakmám piacképességével is gond volt, azért is találtam nehezen helyet. Azután változott meg az életem, hogy felismertem, hogy nem a vak véletlen irányítja az életet, létezik gondviselés. Ha Isten életed része, akkor bízhatsz benne, hogy lesz munkád, megélhetésed, természetesen a magad részét mindig meg kell tenni. A többit hozzáadja Ő.

Nekem is van stressz a munkában, de nem adom fel egy-egy rosszabb nap után, tudomásul veszem h szarul sikerült, másnap ismét nekivágok, általában megoldódnak a problémák. Tökéletesen működik az a szemlélet amit Jézus tanított, hívők számára:

"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."