Ez lehet enyhe depresszió vagy szorongás esetleg magányosság miatti rosszullét ? (lentebb kifejtem kicsit hosszabb, de rengeteget jelenten 1-2 tanács) ?

Ez kicsit hosszabb lesz próbálom röviden csak sok dolgot vettem észre magammal kapcsolatban és nem tudom hova tenni. Előre is köszönöm aki segít sokat jelent nekem !

Sokszor érzem magamat olyan semmilyennek kedvtelennek. Előfordul, hogy jó kedvem van lebeszélek egy programot a barátaimmal pl egy kocsmázás aztán mikor eljön a napja semmi kedvem elindulni rendesen kellemetlenül érzem magam aznap egész nap aztán mikor eljutok odáig, hogy bemegyek és elkezdek beszélgetni stb már jól érzem magam.

Ha emberek közé megyek kellemetlenül érzem magam a külsőm miatt pedig nem tartom magamat csúnyának, mások is általában átlagos vagy helyes jelzőkkel illetnek, túlsúlyos sem vagyok kis sörhasam meg tokám lett covid alatt ez tény de már ezelőtt is így éreztem szóval nem ez a kiváltó ok. Nagyon nehezen megy az elhatározás is... szeretnél elkezdeni mozogni, kondi vagy ilyesmi de február óta halasztom hogy na majd elkezdem és ez mér nem egyszerű lustaság.

Reggel egy küzdelem kikelni az ágyból sokkal szívesebben alszok vissza mert amikor lehunyom a szemem egyből kellemesebben érzem magamat.

Pár évvel ezelőtt volt egy rossz élményem egy párkapcsolattal ahol végső soron hibásnak érzem magam és hibáztam is. és azóta nagyon furán érzem magam, az utóbbi időben sokkal jobb de még mindig olyan fura mintha nem lennék a régi, folyton kísért és mindig az érzem hogy valamit tennem kéne hogy végre elmúljon és a legrosszabb, hogy nem tudom mit érzek, szomorúságot, bűntudatot vagy több érzelem kombinációja.

Elég érdekes de alapvetően meg jókedvem van nagyon sokszor csak mindig megbújnak az árnyékban ezek a dolgok és érzem hogy ott vannak és ez nagyon zavar és már lehet csak bebeszélem de azóta esküszöm a szívverésemet is gyakrabban hallom és érzem, főleg hason fekve és nem emlékszem, hogy régen éreztem volna mert sokat aludtam hason fekve. Rengetegszer bocsánatot kértem az akkori páromtól meg is bocsátott de úgy érzem , hogy még beszélnem kéne az érintett illetővel mert mintha lenne még valami amit nem mondtam el vagy nem tudom csak olyan mintha attól várnám a megoldást, hogy mondok még valamit hogy anno miért cselekedtem úgy ahogy és akkor majd elmúlik minden. És már őszintén nem tudom mit csináljak.

Szakemberhez nem szeretnék menni mert nem gondolom azt hogy ne tudnám magamtól megoldani és úgy tűnhet, hogy nagyon klinikai eset vagyok fejben de nem vagyok az csak kicsit kétségbeesett vagyok és alapból egy érzékeny érzelmes ember és a rossz dolgok mindig nagyon letörnek és most kicsit zsákutcában érzem magam. Vannak még ilyenek, hogy hiába mondják a kvalitásaimat a barátaim mindig nagyon leértékelem magam, félek hogy nem találok párt és nem vagyok mostanában valami sikeres a nőknél és a külsőmet és magamat okolom folyton... ami a furcsa nekem is, hogy teljesen tudok hétköznapiasan viselkedni tehát bemegyek munkahelyemre elröhögök jól is érzem magam. Elmegyek szórakozni a barátaimmal akkor sincs semmi gáz de otthon rám törnek ezek a dolgok meg néha nap közben is de az a ritkábbik. Most így hirtelen ennyi lenne. Nagyon köszönöm annak segít 1-2 tippel vagy valami tényleg sokat jelent !