Folyton elrontok egy álláslehetőséget, pedig már lett volna lehetőségem dolgozni csomó helyen. Újra és újra megteszem ezt. Mit tegyek,hogy ezen tudjak változtatni?
Nem tudok beilleszkedni lusta vagyok dolgozni, nem szeretem ha leszidnak.
Emészt a bűntudat,hogy ennyire hülye vagyok, már sírhatnékom van attól,hogy minden lehetőséget elrontok. Van egy burkoló szakmám, de nem tudok burkolni. Nem tudom feldolgozni,hogy már több mint másfél éve nem mehetek az apukámmal dolgozni. Egész eddigi életem során nem csináltam semmi érdemlegeset. Nem tudom ezeket a gondolatokat elengedni. Mindig elhatározom,hogy megváltozok, de nem lesz belőle semmi. Az elkövetett hülyeségeket folyton újra elkövetem. Nem tudok beilleszkedni az emberek közé, ha lehet akkor kerülöm a legtöbb embert. Egy helyben toporgok, folyamatosan értelmetlen dolgokkal foglalkozok. Semminek se tudok örülni. Szánalmas vagyok, mindentől elmegy a kedvem. Semmi se felel meg, felvettek volna állatkertbe is, de azzal a lehetőséggel sem éltem. Nem tudom,hogy mivan velem,de így rossz élni, olyan mintha benne lennék egy ördögi háromszögben. A sírás kerülget a múlt miatt,hogy ami volt azt már nem lehet visszahozni. Félek az emberektől, ez az egyik ok amiért nem merem elvállalni a munkákat. Nem szívesen dolgozok eggyütt egy piszkálódos emberrel. Úgy érzem,hogy valamiképpen meg kellene vàltoztatnom a gondolkodásomat. Visszahúzódó vagyok, a konfliktusokat nem tudom kezelni. Még 28 évesen egy kis betoji alak vagyok(fiú vagyok)
Kicsit olyan mintha szociális fóbiád lenne.Legalábbis sok jellemzőjét megfogalmaztad.
Bár kicsit üti egymást egy két mondat...azt írtad nem szeretsz dolgozni,nem szereted ha leszidnak.A legtöbb ember nem szeret dolgozni, muszájból csinálja,mert abból él. És neked is meg kell találnod a módját hogy önállóan boldogulj az életben! Válassz ki valamit,amit azért nem utálsz,és fejleszd magad tökéletesre...amivel esélyt sem adsz másoknak hogy bele kössenek a munkádba, leszidjanak.Ha maximalista leszel abban amivel foglalkozol, akkor érinthetetlen leszel.Ami által az önbecsülésed és önbizalmad is nőni fog.
Alkalmazkodnod kell a társadalomhoz, ha be akarsz illeszkedni.De mivel ez nem kívánságműsor, ezért muszáj változtatnod, hogy boldogulj az életben.Legalább a munka világába.Aztán találd meg a módját hogy más téren hogy érhetnéd el a céljaidat,a vágyaidat, mert biztosan vannak.Ha nincsenek akkor találj célt,értelmet az életednek...tűzd ki ezeket a célokat, gondold át hogy tudod megvalósítani, és csináld,valósítsd meg...amint elérsz egy célt többnek fogod érezni magad, és több is leszel.Kellenek a sikerélmények.
Magamra ismertem, annyiban, hogy én se találtam a helyem huszas éveimben, 14-30 éves koromig pokol volt. Egyetemet 5 év helyett 7 év alatt fejeztem be, egy egyetem váltással 2,5 év után. Végzés után sokat voltam munkanélküli. A végzettségemmel nem találtam a helyem, nem igazán piacképes. Szorongás is rontotta munkaképességemet. Próbáltam váltani pénzügyi, könyvelői képzésre iratkoztam be többször, de mindig feladtam. Pedig egyébként, mindezek mellett átlagostól értelmesebb vagyok és szorgalmas is, mégis ilyen pokol volt 20-as éveim.
Írtad, hogy gondolkodás változtatásra lenne szükséged. Rajtam is az segített. 30 évesen felismertem, hogy nem a vak véletlen irányítja az életet, létezik Isten gondviselése, aki Hozzá fordul. Jézus is tanított a gondviselésről, egész konkrét egzisztenciális kérdésekről:
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
Tehát nehézségek esetén nem szabad feladni, hanem arra gondolni amit Jézus mondott: Elég minden napnak a maga baja. A helyes hozzáállás, hogy te megteszed a magadét, kitartassz, Isten pedig hozzáadja azt a részt ami nem áll hatalmadban.
30 évesen elég vesztett helyzetből álltam fel, a gondviselés létezésének felismerése hatására.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!