Úgy érzem semminek nincs értelme. Mit csináljak?

Mindenkinek a lelki szemetese vagyok és én vagyok az a lány, aki mindig boldog és mindig mosolyog, közben amúgy nagyon szarul érzem magam.

A suliban a tanárok utálnak, egyikőjük szó szerint kimondta hogy remélte hogy nem jövök többet be az iskolába. A diákok többsége szintén utál, mert bi vagyok. Nem bántanak fizikailag, mentálisan viszont teljesen leépít minden szó. Sosem tűnök szomorúnak, úgy teszek mintha meg se hallanám őket, de igazából nagyon bánt.

Édesanyámmal és az öcsémmel élek, apám boltban van, hozza a tejet. A pénzügyi helyzetünk tragikus, ennek ellenére édesanyám nagyon keményen dolgozik hogy a lehető legjobb legyen az életünk.

Barátaim elvileg vannak, de nem igazán érdeklem őket és sose keresnek.

Van egy lány aki tetszik, és ő az egyik legjobb barátom. Az utóbbi időben kezdtem úgy érezni hogy talán viszontszeret, most viszont összejött egy alfahímmel (elfbart árul a csávó, meg drogozik, és azt hiszi ettől menő). Kb 3 napja ismerik egymást, és egyszer találkoztak...

Itt van még az is, hogy albérletben lakunk, és a főbérlő megtiltotta hogy háziállatunk legyen. Viszont a pszichológusom azt mondta hogy jót tenne nekem egy állat, akit tudok simogatni és végre lenne egy barátom, ezért lett titokban egy hörcsögöm, de pár hete ő is meghalt, és ötletem sincs mitől, mert nagyon vigyáztam rá.

Az elmúlt 2 évben meghalt a mamám és a papám is, akikhez nagyon közel álltam, és most kezd nagyon feltűnni a hiányuk.

Közben próbálok találni valamilyen hobbit, hogy levezessem a stresszt vagy hogy kifejezzem magam, de bármibe is kezdek bele, nem vagyok benne jó, és néhány hónap múlva feladom.

A testemmel se vagyok megelégedve, néha nagyon szépnek érzem magam, néha pedig nagyon nem.

Nagyon kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, és próbálom ezt az egészet úgy felfogni, hogy én vagyok a főszereplő, és ez csak egy fejezete az életemnek, hogy meglegyen a tragikus backstorym, de lassan kezdek rájönni, hogy az életem nem egy film, és ez elszomorít.

Ötletem sincs hogy mit szeretnék, nem tudom mi akarok lenni felnőttként, és képtelen vagyok küzdeni a céljaimért, mert egyiknek sincs semmi értelme.

Nem akarok meghalni, de élni se. Csak aludni akarok, mondjuk úgy örökre.

Van valaki aki érti miről beszélek, vagy teljesen egyedül vagyok? Mit csináljak hogy legyen értelme az életemnek?