Hogyan legyek túl az enyhe depressziós periódusomon gyógyszerek nélkül?

Az a legjobb módszer, ha elfoglalod magad valamivel. A szegények, falusi emberek miért nem depressziósak? Mert nincs idejük rá. Én is nagyon depressziós vagyok, az egész életem egy pech volt, mindenféle betegségem volt, végül rákos lettem, nagyon sokat szenvedtem, majdnem meghaltam.

És amikor végre meggyógyultam, édesanyám fogta magát, és a mennybe költözött. Átmegyek hozzá és minden úgy van, ahogy hagyta, mintha csak vásárolni ment volna. Nem tudom feldolgozni hogy elment, 3 nap alatt. Nagyon közel álltunk egymáshoz, ugyanazt mondtuk, gondoltuk, vettük, mindent megtettem hogy boldoggá tegyem idős korára, és most nincs többé. Hol van a szoros kötelék, ami köztünk volt??? Hol van? Mit csinál? Visszajön hozzám? Ha ezekre gondolok, most azonnal meghalnék.

Nincs már rokonom, nincs párom, de vannak barátaim, két kutyám, két macskám, és két madárkám, miattuk kell kitartanom. Amikor van időm magamra, elkezdem az önsajnálatot és legszívesebben kiugranék a kilencedikről. Már nagyon sokszor dőltem kifelé, de az se jó, ha a szétloccsant testemet látnák ott lent.

És mi lenne akkor az állatokkal? Egyik barátom sem tudná befogadni őket, menhelyre kerülnének.

Amikor dolgozom, főzök, csinálok akármit, akkor nem gondolok magamra. Ezért kell minél jobban elterelni a figyelmet. Én már nagyon sok depresszión mentem keresztül, nem szedek gyógyszert, mert az nem gyógyítana meg. Mindig kilábaltam belőle valahogy egyedül. Környezetváltozás, sok munka, tennivaló és egy szerető társ gyógyítana meg engem, akit én is szeretek, mert ő elvonná a figyelmem, és ha az ember szerelmes, akkor se lát se hall.