Apum nagyon beteg lett 1 éve, altatták is 2 hétig,7 hónapot volt korházba mire újra járni tudott, én az egészet végignéztem és még most is bk hetente sírok azon mi történt vele!?!?!

ööö, apukád állapota most már javul, miért nem annak örülsz? ne a múlton rágódj...

Ez természetes és sajnos tenni nem nagyon tudsz semmit, maximum kellemesebbé teheted a gyógyulásának folyamatát. Aggódás helyett inkább biztasd! Ne lássa rajtad, hogy ki vagy borulva, mert az árthat a gyógyulásnak. Sajnos nagyon is tudom, hogy mit érzel most. Apámnál kétszer állapítottak meg rosszindulatú daganatos betegséget. Az elsőnél elég volt egy egyszerű műtét, de a másodiknál már nem. Több óráig műtötték és több, mint egy hónapig volt kórházban. A gyógyulás érdekében szükség volt kemoterápiára is ahová gyakran én vittem el, mert én el tudtam lógni az egyetemről. A mai napig görcsbe rándul a gyomrom ha rágondolok, hogy milyen rosszul volt a kocsiban a hazafelé vezető úton. De ennek már lassan két éve, azóta rendszeresen jár kontrollra ahol biztató eredményeket kap és látszatra jól van, több mint egy éve újra dolgozik is. Már vissza is szedte a betegség során leadott 15 kg-ot. Pont ma ugrottam fel a szüleimhez és bedobtunk pár sört apámmal. Szóval fel a fejjel és bízzál a gyógyulásban, a megtört dolgokkal meg ne gyötörd magad túlságosan, mert változtatni úgyse tudsz már rajta.

Most "jött ki" az aggodalom, a stressz, most fogtál hozzá (lehet) igazán feldolgozni ezt az információt, vagy szembesültél vele, hogy mit veszíthettél volna. Ez természetes. Sírd ki magad, de ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! És gratu apukádnak és nektek is a kitartásért! Ez ember feletti erőre vall!!